Egyedül lenni nem jó, és ezt már sokan megállapították sokféle helyzetben, bár persze az is tény, hogy néha jól esik, ha senki sincs körülöttünk. De mi van akkor, ha kimondottan igényeljük, hogy ne legyünk egyedül, mert valakihez szólni szeretnénk, nem akarunk csak csendben ücsörögni és nézni az ablakon át, ahogy elmúlik az életünk?
Ekkor lép be a képbe a Nanyang Műszaki Egyetem robotikai áttörése, vagyis Nadine, aki tulajdonképpen nem más, mint egy humanoid társalkodónő, és annyiban különbözik munkavégző társaitól, hogy szociális feladatokra találták ki, mint amilyen az is, hogy szóval tartsa az embereket. A környezetében megfordulókat képes köszönteni, emlékezni a nevükre, illetve megmaradnak a memóriájában a korábbi beszélgetések is, így könnyedén vissza tudja idézni, hogy mi hangzott el korábban, tehát nem szükséges vele mindig mindent újrakezdeni.
Prof Thalmann, aki Nadine fejlesztését vezette, rendkívül előremutató dolognak tartja a robot létezését, mert szerinte több korosztálynak is jól jöhet az emberre megtévesztésig hasonlító “droid”, hiszen társa lehet a gyerekeknek, és az öregeknek is, utóbbiak esetében ráadásul még arra is alkalmassá tehető, hogy odafigyeljen az egészségi állapotra. Mindezek tükrében tehát elmondható, hogy a robotok nem csak a munkánkat akarják elvenni, hanem a szociális életünket is, tehát jó szívvel ajánlható egy plakátkampány pár százmillióért, amiben fel lehet hívni erre a veszélyre is a magyar lakosság figyelmét. Na jó, komolyra fordítva a szót, ha elterjed és valamilyen módon elérhető árszintre süllyed egy ilyen társalkodó robot, megoldást jelenthet például speciális idősotthonokban, terápiás intézetekben, vagy akár olyan magánlakásokban, ahol memóriazavarokkal, időskori demenciával küzdőket kell időnként emlékeztetni dolgokra, vagy egyszerűen csak társaságot nyújtani nekik.
