Az internet korában kevés dolog befolyásolja annyira az ember online jelentőségét, mint a Google keresési találatok rangsorában elfoglalt helye. Akár eladni akarunk valamit, akár híreket vagy véleményeket akarunk közzétenni, annál nagyobb az esélyünk a sikerre, minél könnyebben vagyunk megtalálhatók az interneten. A keresőprogramok legnagyobbika a Google, a maga féltve őrzött algoritmusával.
A Google egyik jelentése szerint a keresőprogramja 2012-ben naponta átlagosan mintegy 33 billió keresést bonyolított le 146 nyelven. Ezeknek jó 15 %-a új keresés volt. A keresőprogramok népszerűségét több tényező határozza meg, melyeket a Google önkényesen változtat, a sorrend azon múlik, hogy szerintük mennyire hasznosak a kereső számára. Erre a célra mérnökök, statisztikusok és elemzők dolgoznak ki egyre kifinomultabb algoritmusokat. A leghíresebb közülük a PageRank („Page-rangsor”), melyet a Google egyik alapítójáról, Larry Page-ről neveztek el, és az egy adott weboldalra utaló linkek mennyisége és minősége alapján állapítja meg annak fontosságát.
A legtöbb algoritmus az adatok automatikus elemzésén alapul, de némelyiket a használó is beállíthatja. A Google szerint ez lényeges az internetes biztonság szempontjából, az illegális tartalmak eltávolítása, az automatikus rendszer eseti anomáliáinak kiegyenlítése és az elektronikus levélszemét csökkentése végett. Ez a rangsorolás azonban meglehetősen vitatott, mert vannak, akik egyenesen sérelmesnek érzik a saját besorolásukat. Olyan vádak is terjednek az interneten, miszerint egyesek pénzen vettek maguknak jobb helyezést.
A Google igen szívesen ad általános tájékoztatást az algoritmusairól, ám a részletek közlése elől elzárkózik. A PageRank szabadalom (elvileg valahol egy hivatalban őrzik a pontos leírását), több részlete ezért mégis homályban marad. A Google algoritmusait szigorú üzleti titokként kezelik. A vállalat dolgozóinak titoktartási nyilatkozatot kell tenniük, mielőtt munkába állnak. A titok megfejtésére tett kísérletek (akár rivális cégek, akár kíváncsiskodó egyének által) mindeddig nem jártak sikerrel.
Ez persze nem is csoda: ha valaki kincset talál, nem fogja a lelőhelyét ábrázoló térképet sokszorosítani, és a példányait ingyen osztogatni.
Daniel Smith: 100 nagy titok (amire nem derül fény soha)
Corvina, 2015
