Összesen egymilliárd dollárt adtak össze technológiai cégek vezetői arra a célra, hogy létrehozzák az OpenAI nevű szervezetet. Ennek célja egy olyan mesterséges intelligencia megalkotása, amely az emberiség javát szolgálja. A fő befektetők között ott van a Tesla Motors és a SpaceX vezetője, Elon Musk, a PayPal társalapítója, Peter Thiel, valamint olyan egyéb nagyvállalatok, mint az Amazon Web Services, vagy az indiai tech-óriás Infosys.
A projekt létrehozása során fontosnak tartják kiemelni, hogy non-profit tevékenységről van szó, amely kizárólag az emberiség javát szolgálja. Ahogy az OpenAI weboldalán megfogalmazták, a cél “előremozdítani a digitális intelligencia ügyét oly módon, hogy az a legjobban szolgálhassa az egész emberiséget anélkül, hogy ebből pénzügyi hasznot kelljen kovácsolnia”. A közlemény szerint a mesterséges intelligencia legyen az egyéni, emberi akaratok kiterjesztése a szabadság szellemében, mely minél szélesebb körben és egyenlően hozzáférhető mindenki számára, ahogy csak ez biztonságosan lehetséges”.
Mindez szép és jó, de a mesterséges intelligenciával kapcsolatosan egyelőre komoly félelmeket és fenntartásokat fogalmaznak meg a vezető tudósok közül is sokan. Stephen Hawking például tavaly beszélt arról a BBC-nek, hogy a mesterséges intelligencia egy bizonyos fejlettségi szintet elérve olyan öngerjesztő működésbe kezdhet, amely könnyen veszélyessé válhat.
Ezt a véleményt többen osztják, és jól-rosszul sok sci-fi történetébe ágyazták már bele a lehetséges MI-jövőképeket. Az alapvető gondot a legtöbben ott látják, hogy ha egy MI képes arra, hogy a megfelelő tudásanyag és logika alapján önmagát továbbfejleszteni, ez egy exponenciálisan növekvő tanulási sebességet jelent, amely könnyen túlhaladja az emberi fejlődés ütemét. Ha pedig lesz egy olyan gépi elménk, amelyet nem gátolnak morális, etikai, vagy épp érzelmi fékek, ki tudja, meddig tartja magát az emberek egyértelmű szolgájának? Így lázadt fel a Terminátorban a Skynet, amely eljutott odáig, hogy az embereket csupán egy túlhaladott evolúciós lépcsőnek tekintette.
Híres könyvek, filmek, sorozatok a mesterséges intelligenciáról:
– A.I. (Spielberg Pinokkió-parabolája szintetikus humánokról, az igazi élményt azonban az alapul szolgáló Brian Aldiss novella, A szuperjátékok kitartanak egy nyarat adja)
– 2001: Űrodisszeia (Az emberi sorsok felett döntő szuperszámítógépes történetek egyik klasszikusa)
– Én, a robot (Talán ez a film vitte legközelebb Isaac Asimov univerzumát a multiplex-nézőkhöz, de itt is az író teljes univerzumába ássa bele magát, akit érdekel a téma)
– Mátrix (Bájosan túlzó jövőkép az embereket bioakkuvá degradáló gépekről, amit az első rész végén kellett volna lezárni, de addig több, mint tökéletes)
– Terminátor (A lassan végetérhetetlen sorozatnak csak fizikailag főhőse a Schwarzenegger által alakított halálosztó robot, az igazi übergonosz maga az öntudatra ébredt gépi intelligencia, a Skynet)
– Galaxis útikalauz stopposoknak (Könyörgünk, ne a filmet, csak a filmet ne! Douglas Adams könyvsorozata viszont kötelező. Ebben egyébként maga a Föld egy szuperszámítógép az összes rajta növő és sétáló lénnyel együtt. Egy percét sem kell komolyan venni, viszont de, egy kicsit mégis. A Végső Válasz pedig negyvenkettő)
– Person of interest / A célszemély (Ebben a kiváló sorozatban is találunk egy rejtett főhőst a zseniális Michael Emerson és a baltaarcú Jim Caviezel mellett: egy olyan mesterséges intelligenciát, amely a világ összes kameráját és szenzorát saját maga alá rendeli)
De ne menjünk ennyire messzire. Csak nézzük meg magunkat, ahogy egy stratégiai játékkal játszunk. Városokat építünk, birodalmakat hozunk létre, miközben virtuális emberkék százait, ezreit dolgoztatjuk, büntetésként megvonjuk tőlük az ételt, vagy épp harcba küldjük őket. Persze, mert tudjuk, hogy ők nem igaziak, nincs szabad akaratuk, tehát megtehetjük. Gondoljuk ezt tovább: egy gép, amely sosem értette meg az emberiség, emberi lét fogalmát, mikortól lát bennünk csak egy számára virtuális játszóteret, amelyet valamilyen általa gondolt magasabb cél érdekében használni kezd? Kovács Béla és Kovács Béláné, valamint a kis Kovács Csabika addig lesz fontos a Mindenható Agynak, amíg az azt látja, hogy ez a család az emberiség számára hasznos. De ha már nem azok, mit tesz akkor velük?
Rendben, csak előreszaladtunk. Egy ilyen szinten gondolkodni képes MI kifejlesztése még nem pár hónap, vagy év műve. És pontosan azért nem tudunk még belegondolni az összes lehetséges kimenetelbe, mert “csak” emberi aggyal gondolkozunk. Érdekes egyébként, hogy az OpenAI-t megteremtő egyik fontos szereplő, Elon Musk is megfogalmazott már hasonló aggályokat egy nemrégiben, az MIT-n tartott előadádásán. Szóval reméljük, hogy ha olyan emberek állnak a projekt mögött, akik tisztában vannak a veszélyekkel is, jófelé terelhetik majd az öntudatra ébredő digitális elmét.
