Videohívás Fritz Lang 1927-es klasszikus sci-fijében, a Metropolisban
Ikonophone, 1927
Az AT&T prototípusa másodpercenként 18 képkockát volt képes továbbítani, de csak egy irányban, így csak a hívott fél látta a tőle harminc kilométernyire ülő hívót. A harmincas évektől kezdve több mint kétszáz mérnök és tudós dolgozott a kétirányú videokapcsolat megoldásán, melyet végül három évtizeddel később sikerült létrehozni.
Fotó: Early Television
Jelenet az 1929-es High Treason című filmből
Fotó: horrornews
Az első működő, széles körben használható szolgáltatás, 1936
A Harmadik Birodalom postája 1936-ban nyitotta meg a Berlint Lipcsével és Hamburggal összekötő vonalat, melyeket a városokban kialakított állomásokon lehetett igénybevenni. A Dr. Georg Schubert által tervezett rendszer másodpercenként 25 képkockát továbbított, a hívásban résztvevő felek pedig egy húsz centiméter átmérőjű képernyőn keresztül láthatták egymást.
A szolgáltatást a nagy sikerre való tekintettel megnyitása után két évvel még három városra (Leipzig, Nüremberg és München) terjesztették ki.
Fotók: Flickr/Wolf és earlytelevision
A gyárigazgató Charlie Chaplin klasszikusában, a Modern időkben (1936) előszeretettel szólt rá a munkakerülő beosztottaira – természetesen videotelefonon
Az első, nagy számban is gyártható eszköz, a Bell PicturePhone (1956), melynek tervezői óriási jövőt jósoltak.
Az újításairól ismert Bell Labs úgy gondolta, hogy a nyolcvanas évek közepéig több, mint hárommillió háztartásban üzemelnek majd ezek a kis dobozok, de az 1964-es New York-i Világkiállításon bemutatkozó PicturePhone nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Néhány évvel később a cég három állomást állított fel az Egyesült Államokban (New York, Chicago, Washington D.C.), melyek azonban mindössze egymással tudtak kommunikálni. A szolgáltatás hihetetlenül drága volt, egy háromperces beszélgetés akkori árfolyamon 16-27 dollárba került, (mai árfolyamon, átszámítva 30-55 ezer forint), így nem csoda, hogy a Bell gazdája, az AT&T telekommunikációs vállalat végül 1973-ban kukába dobta az egész projektet.
Most már tudjuk, hogy a cég hajszálpontosan három évtizeddel (ekkor született meg a Skype) előzte meg korát.
Fotó: miedl.net, Early Television és The Phone Booth
A Hughes Tronotron, melyet navigációt segítő térképek és fotók küldésére fejlesztett ki a Hughes Aircraft Company, de a cég ezen, 1956-ban megjelent reklámja szerint hamarosan lehetségessé válik vele az arccal történő telefonálás is. Nem így történt.
Fotó: Paleofuture
Ha az amerikaiaknak van, nekünk is kell – gondolhatták a svéd Ericcson mérnökei, így a hatvanas évek derekán ők is nekifutottak egy készülék kifejlesztésének.
A kormányhivatalok és cégek számára tervezett, dokumentumok megmutatására ötletes, kamera elé húzható tükörrel felszerelt eszköz hosszú éveken át volt tesztfázisban, de áraitól a potenciális felhasználók nem voltak túlzottan elragadtatva, így 1977-ben az Ericcson befejezte a fejlesztését.
Fotó: Ericssonkrönikan/Wikimedia Commons és Ericsson History
A 2001: Űrodüsszeia (1968) híres jelenete, melyben Dr. Heywood R. Floyd felhívja kislányát
A Toshiba View Phone 500-as modellje a hatvanas évek végéről
Fotó: Keystone/Hulton Press/Getty Images
A japán Matsushita koncepciója 1968-ból, melyet különböző technológiai vásárokon és áruházakban kiépített zárt rendszerben próbálhattak ki a látogatók, de a termék az utcákra sosem jutott el.
Fotó: oebl
A francia MATRA Visiophone-ja, 1970
A CIT-Alcatellel és a Thomson-Brandttal közösen kifejlesztett Visiophone mai árfolyamon 1,7 millió forintért volt megvásárolható, emiatt pedig alig néhányat adtak el belőle. Eredetileg cégen, vagy kormányhivatalokon belüli hívások lebonyolítására szánták.
Fotó: Wikimedia Commons
A VidPhon, melyen keresztül a Rick Deckardot alakító Harrison Ford felhívja Rachel-t (Sean Young)
Az eredeti forgatási kellék egyébként néhány héttel ezelőtt került kalapács alá, ezen a videón minden részlete jól látható:
