Adott ugyebár a Ki Mit Tube, amit a neve, és a benne rejlő “Ki mit tud” hasonlat ellenére sem hajlandó senki hivatalosan tehetségkutatónak nevezni. Végülis nem is teljesen az, hiszen a szó szoros értelmében nem tehetségeket keresnek, hanem a modern világ közönségének furán eltolódott ingerküszöbét átugró produkciókat. Gondoljunk csak bele, Antal Imre hogy konferálta volna be, vagy Major Tamás hogy értékelte volna az egymás elfogadásáról kissé didaktikusan és naivan szövegelő slammert, a sznob fiatalokat és a gettórappelést kigúnyoló lányt, vagy a zenekari próbateremben ritmusra pingpongozó zenekart?
A mezőny szúrópróbaszerű vizsgálata után az látszik, hogy most már nem gitározásban, éneklésben, kardnyelésben, vagy épp versmondásban kell jónak lenni, hanem hatást kell gyakorolni. Tök mindegy, mivel és hogyan. A YouTube-on, és az egész interneten nem csak megfogni, de megtartani is kell a közönséget, mert itt már senki számára nem ciki felállni a nézőtérről és hazamenni, csak egy kattintás, és máris eltüntethetjük az életünkből azt, aki nem tetszik, vagy szimplán untat.
Másrészről érdekes az is, hogy most már más egy ilyen jellegű “szórakoztató műsor” elkészítése is. Nem nagy színpadokat kell építeni, kamerások tucatjaival pásztázni a történéseket, egyszerűen csak adni egy felületet, néhány trendi zsűritagot, és azt mondani: gyertek, mutassátok meg. Ráadásul ahogy a zsűri is amolyan “nép hangja” jelleget ölt, pontosan ennyire fontos a valódi nép hangja, a netes kommentek, lájkok és egyéb modern visszajelzési formák. Emlékszik még valaki, amikor annak idején a lakás világításának lekapcsolásával lehetett szavazni produkciókra, és az áramszolgáltató nézte a fogyasztási értékek alapján, ki mennyire volt népszerű? Mert volt ilyen… Azóta viszont tényleg mindenki szava számít, ha vérpistike666 elég “hangosan” és gyakran írja a kommenteket, nagyobb lehet a hatása, mint bármilyen szakmai ítésznek.
Persze a verseny mögött így is állt egy nagy részben automatizált tartalomfeldolgozási és publikálási rendszer. Az alapot természetesen a Google és a YouTube platformja adta, amelyhez a helyi körítés és marketing jelentett pluszt.
És hogy kiket érdekelt legjobban a Ki Mit Tube? Természetesen a folyamatosan netező fiatalokat, naná, mégis mire számítottunk – de ez azt is jelenti, kedves szórakoztatóiparba belevágni szándékozók, hogy ez itt az új célközönség. 85 százalékuk például a folyamatos és kitartó aktivitásra nehezen rávehető 13 és 34 év közötti korosztályból került ki – erről beszéltünk az előbb, ha bárki untatja őket, egy kattintás, és már döntöttek is.
Végül jöjjön pár adat. Az idei Ki Mit Tube-ra összesen 373, a szabályoknak megfelelő produkciót benyújtó versenyző nevezett, akik a zsűritagokkal együtt összesen 1 266 videót készítettek. Az idei verseny július 7. és szeptember 20. közötti időszakában a videókat összesen 11 904 905-en tekintették meg, ami 65%-os növekedést jelent a tavalyi évhez képest. Egy videó átlagosan 93 másodpernyi figyelmet kapott, így a megtekintések összideje 35 év és 141 nap volt (80%-kal több mint 2014-ben). A produkciók kapcsán összesen 43 809 komment született (35%-os növekedés 2014-hez képest). Beni győzelmet hozó produkcióit összesen 281 200-szor tekintették meg a nézők, és 317 napnyi időt töltöttek el velük, továbbá 13 ezer szavazatot adtak rájuk. A Ki Mit Tube során összesen 180 000 szavazatot osztottak ki a nézők.
Még egyszer tehát: ekkora a magyar, internetes szórakoztató piac, és ilyenek a nézők 2015-ben. Az újfajta, percnyi életben (és éterben) maradáshoz újfajta módon kell szórakoztatni: nem mondom, hogy el kell dobni a gitárt, de lehet, hogy valami teljesen mást kell csinálni vele, mint eddig. És most gondoljon itt bárki bármire… és az se egyértelmű, hogy ez most jó, vagy rossz. De ilyen most a világ.
