5-6 éve még jóval egyszerűbb volt a döntés, amikor azon gondolkodtunk, milyen laptopot vigyünk haza. A noteszgépek gyakorlatilag egyféle kialakítás szerint készültek, különbségeket legfeljebb méretben és a belső hardver erejében találhattunk, és a pénztárcánk “kapacitása” nagyjából egyenes arányban állt azzal, hogy milyen erős gépet vihettünk haza. Manapság azonban már a laptop sem csak laptop. Akadnak szétszedhető, kifordítható modellek a multifunkciós használatért, akadnak játékra, vagy extra-hardverigényes használatra tervezett óriások, és kifejezetten munkára kitalált “bányalovak”. A jelenlegi kínálat alapján most a kialakítás és a célközönség alapján kategorizáljuk a lehetőségeket, néhol kiemelve egy-egy jellemző modellt.
Hagyomány és zsebbarátság
Talán a legnagyobb mennyiségben eladott típus itthon épp az, amelyik a legkevesebbet változott az elmúlt évtizedben: az olcsó, hagyományos notebook. Nem csoda, hiszen már réges-rég elmúltak azok az idők, amikor egy noteszgép az ugyanolyan erővel felruházott asztali masinák árának sokszorosába került. Most már egy új, hivatalos garanciával szállított laptopot akár 70-90 ezer forintért is megkaphatunk – de csak akkor válasszunk ilyet, ha tényleg csak az alapokra van szükségünk.
Nézzük, milyen típusokat kínálnak mostanában a 70-90 ezres szegmensben! Lenovo S510P, Acer ES1, ASUS X200MA, HP 250 G3… Mindegyik megbízható gyártó terméke, és ha megnézzük a specifikációkat, nagyjából hasonló hardveres felszereltséget találunk bennük. A motor szerepében Intel Celeron processzor dolgozik, ami már egyáltalán nem a jelenlegi csúcstechnológia. Régebben még egyszerű volt a procikat az órajel sebességével jellemezni, most már eléggé félrevezető csak az alapján rangsorolni őket, hány gigahertzzel “ketyegnek”. A kiragadott modellekben is van 1,5-től 2,2 gigahertzig mindenféle, de az órajel csupán egy jellemző a sok közül, egy processzor valódi teljesítményébe ugyanúgy belejátszik a belső felépítése és felszereltsége is.
A 70-90 ezres kategóriában lévő Celeronok ugyan biztosan elvéreznek egy középkategóriás játéktól, vagy egy izmosabb videóvágó programtól, de aki otthoni, vagy kisirodai használatra vásárol gépet, tökéletesen meg lehet elégedve egy ilyen olcsó masinával is. A Celeron processzor 2-4 gigabájtnyi memóriával társítva teljesen normális sebességgel kiszolgál egy Windows 8.1-et, rajta mondjuk egy Office csomaggal, valamint az összes népszerű webes alkalmazást futtató böngészőkkel. Ezekben a gépekben hagyományos merevlemez dolgozik, gyakran nem is a leggyorsabb, de a fenti funkciókra szintén tökéletes – arra figyeljünk, hogy azért 500 gigabájtos kapacitás alatt már átverés-szagú az ajánlat, még hetvenezerért is. Bár a processzor-piacról lassan kiszorul az AMD, még találhatunk ebben a szegmensben olyan gépeket, amelyekben Intel Celeron helyett a kisebbik rivális motorja dolgozik – ezen a szinten nem sok különbséget tapasztalhatunk majd, AMD procival is ugyanúgy a Word-Excel-Internet alapokat hozza a gép, ugyanannyira megbízhatóan.
Az olcsó modellek általában 15,6 hüvelykes képátlójú, TN paneles LCD kijelzővel érkeznek, mely előtt üveg borítás figyel: ilyenkor készüljünk arra, hogy a háttér néha becsillog majd a képbe, és a betekintési szög sem húzható a végletekig, oldalról nézve a panelt már fakulnak a színek és gyengül a kontraszt.
Összességében ez a kategória már simán elérhető és megfizethető munkára, alapvető otthoni használatra, vagy akár tanuló gépnek. Érdemes olyat választani, ahol az árban már benne van az előre telepített, jogtiszta Windows 8.1 is!
Szálkás izomzattal
A következő kategóriába tartozó gépek azok számára lehetnek hasznosak, akik leginkább munkára használják a notebookjaikat, de azért már egy kicsit nagyobb erőt és a belépő szint sorjáit legyaluló kialakítást keresnek. Ha például valaki sok időt tölt a gép előtt, szerencsés, ha nem egy szanaszét tükröződő kijelzőt bámul naphosszat, fontos a billentyűk gépelésre jobban kézre álló kialakítása, a megbízható, középkategóriás hardver, vagy épp a kissé hosszabb akkus üzemidő.
Itt már nagyobb a szórás, a 140 ezres árszinttől akár 250 ezerig találhatunk megfelelő modelleket, ahol az árszintek között leginkább a felszereltség dönthet. A Fujitsu már jó ideje a középkategóriás “munkagépekre” erősen fókuszáló gyártónak számít, a mostani kínálatban is az ő laptopjaikkal indul a 140 ezer környéki árszint, de ezen a környéken találhatunk még Dell gépeket is. Ennyiért jellemzően az Intel Core i3 processzorával szerelt eszközöket kapunk, 13-14 hüvelykes képátlójú kijelzőkkel, ahol jó esetben már szerepel az AntiGlare (vagy hasonlóan megfogalmazott, de ugyanazt jelentő) kifejezés, amely azt jelenti, hogy üveg nélküli, tükröződésmentes megjelenítőre számíthatunk. Ezek felbontása általában megmarad a HD környékén (általában 1360×768 képpont), és bár a panelek még itt sem a legszínvonalasabbak, mindenképpen kényelmesebbek a szemnek, mint a belépő szint csillogó-villogó üveges megoldásai.
Memóriából 4-8 gigabájtos, háttértár szintjén 500-750 gigabájtos verziókat találunk a középkategória alján. Ha munkára használjuk majd leginkább a gépet (főleg, ha be is járunk vele a munkahelyünkre), érdemes figyelni rá, hogy legyen rajta hagyományos Ethernet csatlakozó, amellyel a céges, vezetékes hálózatot érhetjük majd el. Ugyanígy érdemes megkérdezni a céges rendszergazdát, milyen operációs rendszert érdemes használni, ami teljesen kompatibilis a belső szabványokkal, biztonsági megoldásokkal – több helyen még nem igazán szeretik a Windows 8-at és 8.1-et, szerencsére munka-notebookoknál sok esetben Windows 7-tel is elérhetők még egyes modellek.
Az általános munka-kategória csúcsa valahol 200-220 ezer forintnál található. Itt a hagyományelvűek által gyakran választott ThinkPad modellek dominálnak (az egykori IBM sorozatot ma már a kínai Lenovo gyártja, de hűen a minőségi követelményekhez. A ThinkPadeken kívül itt már szélesebb a kínálat, Fujitsu, Dell, Toshiba és ASUS modellek között is válogathatunk. Itt is alap a matt kijelző, de gyakran már erősebb processzor (komolyabb Core i5, néha i7) dolgozik a borítás alatt 8 GB RAM társaságában. Egyes modellekben a hagyományos merevlemezeket kis méretű SSD-vel kombinálták, amely a felhasználó felé továbbra is egyetlen tárhelyként látszik használat közben, ám a pici, extra gyorsítótár miatt gyorsabban indul el a rendszer bekapcsoláskor, és a gyakran használt szoftverek is pörgősebben reagálnak.
Hajtogassunk számítógépet!
A notebookok kínálatának egy része az elmúlt 5-6 évben megjelenő tabletek hatására egy speciális kategóriát alkotott, ezek az úgynevezett hibrid, vagy nemzetközi megfogalmazással convertible típusok. Kialakulásuk annak köszönhető, hogy sokan megirigyelték a tabletek kompakt, érintőkijelzős kivitelét, de azért szükségük van a billentyűzetre is, mert a tapogatásnál kissé több szövegbevitelt szeretnének megoldani. Erre a kihívásra a gyártók különféle módszerekkel válaszoltak: akadnak olyan modellek, ahol a billentyűzet és a kijelző szétválasztható, utóbbi egy független, érintős tabletként, önállóan is használható, míg más modellek esetében a kijelzőt forgathatjuk úgy, hogy a hagyományostól eltérő felhasználásra is alkalmassá tegyük.
A megfizethetőbb kategóriát általában azok a gépek képviselik, amelyek inkább a tabletekhez állnak közelebb, de könnyen notebookká alakíthatóak. Ezt a típust annak idején az ASUS találta ki a legelső Transformer tablettel, amelyet egy billentyűzettel és tapipaddal ellátott dokkolóra lehetett rápattintani, így laptoppá változtatva az összképet. Azóta a Transformer sorozat nagyon sokat fejlődött, és Android mellett már Windows alapokon is megjelent – na és persze a versenytársak is elkezdték bőszen másolni a receptet. Erről a szegmensről a nemrég megjelent tabletválasztó cikkben részletesebben is értekeztünk, szóval a “szétszakítható” hibridekért ide tessék egy határozottat kattintani.
Mi pedig nézzük a kissé drágább, már notebookok felől közelítő, forgatható megoldást, amire kiváló példa a Lenovo Yoga 2 Pro. A név nem véletlen, mivel az eszköz úgy hajtogatható, mint egy túlképzett jógaoktató. A kijelzőt felhajthatjuk a 90 fok környéki, hagyományos notebook állásba. Ha tovább hajtjuk, egyfajta sátor-állásba fordítható, így egy állványra helyezett kijelző módjára használhatjuk prezentációs eszközként, vagy multimédia-lejátszóként. Ha a 180 foknál tovább fordítjuk, a gépet a “hasára állítva”, a velünk szemben ülő felé válik nézhetővé a kijelző tartalma (és persze érintéssel ugyanúgy kezelheti is a gépet), végül a kijelzőt teljesen a gép hátára hajtva tabletté változtathatjuk a Yoga 2 Prót. A rendszer közben folyamatosan figyeli, hogy milyen állásban van épp a megjelenítő, így a rajta lévő képet azonnal annak megfelelően forgatja be, és szükség esetén elérhetővé teszi az érintős billentyűzetet is.
Mivel egy prezentációra, multimédiára kihegyezett hibridről van szó, a kijelző felbontása is fontos: a QHD+ 3200×1800 képpontot jelent, ráadásul IPS technológiát használ, tehát a kontrasztos, színgazdag kép még nagy betekintési szögek esetén sem fakul el. A Yoga 2 Pro hardveres kialakítása is direkt azt a célt szolgálja, hogy mindegyik funkcióra elegendő erőt biztosítson a tabletes appoktól az üzleti szoftvereken át a nagyfelbontású filmek lejátszásáig és játékokig. A negyedik generációs Intel Core processzorok ráadásul nem csak erőben, hanem energiatakarékosságban is finomhangolják a gép működését, amire a nagy kijelző és az egyéb extrák miatt szükség is van.
Ráadásul a Yoga 2 Pro amellett, hogy egyszerre nyújt egy csomó felhasználási módot, önmagában kifejezetten kecses és könnyű készülék: 1,39 kilós tömege és 15,5 mm vastagsága alig érződik az utazás során. A Lenovo átlagosan 9 órás akkus üzemidőt ígér, tesztünk alapján ez valahol 5 és fél óránál állt meg folyamatos használat esetén, de a 9 környéke elérhető, ha az idő nagy többségében csak filmet nézünk, vagy kevéssé energiaigényes szoftvereket használunk, és persze lekapcsoljuk a kevésbé fontos szolgáltatásokat, és lejjebb vesszük a kijelző fényerejét. A Yoga 2 Pro persze nem épp a legolcsóbb modellek közé tartozik, hardveres kiépítésétől függően 320 ezer forinttól lehet rátalálni.
