Lassacskán véget ér az az időszak, amikor a vásárlóközönség nagyobb része csak legyintett a tabletekre, mondván: amire érintős, hordozható eszköz kell, arra ott az okostelefon, amit pedig erősebb kütyün szeretnék elvégezni, ahhoz notebookot használok, a köztes kategória drága és felesleges. Egyrészt az androidos, olcsó táblagépek most már húszezer forint környékén is elérhetőek, másrészt teljesen egyedülálló alkalmazás-kínálattal és felhasználási körrel tényleg egy külön kategóriát jelentenek a funkcionalitást tekintve is. Épp ezért most az év végi okostelefonos vásárlási tanácsadónk után azt is megnézzük, milyen kategóriákból milyen jellegű eszközöket választhat, ha a karácsonyfa alá tabletet is csúsztatna, de még nem tudja, melyiket.
Belépő csak saját felelősségre
Ugyan a bevezetőben épp azt ecseteltük, hogy már igen olcsón is beszerezhetünk tableteket, azért ebben az árkategóriában nem árt odafigyelni. A jellemzően 20-40 ezres szegmensben ugyanis jó néhány olyan modell található, amely ígéretes specifikációkat villant papíron, de használat közben már csak bosszúságot okoz. Ráadásul ez az a kategória, amelyet nem csak szaküzletekben, hanem akár hipermarketekben és egyéb általános, műszaki boltokban is lépten-nyomon kínálgatnak, ezért könnyen elcsábulhatunk egy sokat ígérő, de keveset teljesítő darabra.
A szakboltokban a húszezer környéki árszinten egyrészt jól ismert számítógép- és telefongyártók modelljeit is megtaláljuk (Lenovo, ASUS, Acer, Samsung), és akadnak bőven a másod- és harmadvonalas kínaiak közül jó páran (Prestigio, Navon, WayteQ). Ebben a kategóriában általában egy-, maximum kétmagos processzorokkal, 512 MB, vagy 1 GB memóriával szerelt modellek találhatók, és szinte mindegyikük a kisebb tabletes szabványt, azaz a 7 hüvelykes képátlójú kijelzővel szerelt verziót képviseli.
Ezek között érdemes arra figyelnünk, milyen gyártmányú a processzor – a MediaTek (MTK), AmLogic, Rockchip márkák gyengébb teljesítményű kínai versenyzők, de azért az alapokat ennyi pénzért viszonylag biztosan hozzák. Az 512 MG RAM már épphogy elég, ez alá még a legolcsóbb árszinten se menjünk, de néhol már felbukkannak 1 GB-os modellek ezen a szinten, és a 40 ezerhez közelebb akad már néhány Intel Atom processzorral szerelt modell is. Háttértárként általában 4-8 gigabájt fér egy olcsó modellbe, de figyeljünk oda, hogy ebből néha csak felét, kétharmadát használhatjuk, a többi területen a rendszer és az előre telepített alkalmazások terpeszkednek, így nem árt, ha microSD kártyával bővíthető verziót választunk.
Az olcsó modellekből gyakran kispórolják a fényerő-szenzort, aminek hiányával még lehet együtt élni, ám a GPS is gyakran áldozatul esik az árcédulának, erre figyeljen oda, aki navigálni is szeretne a tablettel. A kamerákról ezen a szinten ne is beszéljünk, ha van is az eszközökön valami apró fényleső, azzal csak zajos képcsekéket rögzíthetünk. A kijelző felbontása azonban fontos, tabletben még akkor se vegyünk 800×480 képpont környéki borzalmat, ha fizetnek érte, 7 hüvelykes kijelzőn is olvashatatlan, értékelhetetlen ilyenkor a kép. Az 1024×600 már elfogadható, itt már normálisan látjuk a beérkező leveleket, a Facebook app tartalmát, vagy az egyszerűbb játékokat.
Külön kiemelendő az ASUS Fonepad 7 készüléke, amely 7 hüvelykes mérete ellenére telefonként is működik, tehát ha valakit nem zavar, hogy egy palacsintasütővel az arca előtt mobilozik, 30 ezer forintért bezsákolhat egy kétfunkciós eszközt, ami ráadásul még az árkategóriához képest is jól összerakott, külsőleg is vállalható eszköz.
Tej, kenyér, tablet
Az olcsó szegmensből valamelyest különválasztva beszélnénk az egyre terjedő divatról, amelynek hullámain a legnagyobb hipermarketek is megjelennek sajátmárkás eszközökkel. Magyarországon az Auchan és a Tesco is forgalmaz saját modelleket, előbbiét Qilive, utóbbiét Op3nDott néven lehet elcsípni a polcokon. Mindkettőt kipróbáltuk, és igazából mindkét versenyző a saját árcimkéjéhez képest minőségi, vállalható vétel.
A Qilive (ejtsd: “kiliv”) belépő tablete 39.990-ért már 8 hüvelykes kijelzőt villant, kétmagos, 1 gigahertzes processzorral, 1 GB memóriával, microSD-vel bővíthető 8 GB belső tárhellyel szerelték, a megjelenítő felbontása 1024×768 képpont. Az alap Android 4.2-t futtató eszköz kicsit vastagabb a mostanában divatosnál, de kinézetre már egyáltalán nem az összedobált kategória, és a Gmail-Facebook-Chrome szentháromság mellett az alapvető játékokkal sincs baja.
A Tesco még árérzékenyebben nyitott saját táblagépével, amely ráadásul néhány esetben még túl is szárnyalja a versenytárs tulajdonságait. Az Op3nDott tablet 1024×768 képpontos felbontású, 7,85 hüvelykes kijelzője már IPS technológiát használ, amely kontrasztosabb, színgazdagabb képet ad. A borítás alatt ráadásul kétmagos Intel Z2520 processzor dolgozik, 1 GB memória és 8 GB háttértár mellett (persze itt is elérhető a microSD bővítés). Elöl 2 megapixeles kamerát találunk videós csevegéshez, a hátlapon 5 megapixellel kísérletezhetünk fotózás terén. Az Android 4.4-re ráadásul egy kifejezetten tetszetős, a zöld színt sokat használó felületet húztak rá, ami egyáltalán nem néz ki olcsó hatásúnak. Ja, és amennyire látjuk, most még az egyébként is nyomott árból 30 százalékos kedvezményt adnak karácsonyi akció gyanánt. Megfontolandó…
Összességében mindkét modell bőven ajánlható kategória, még akkor is, ha tényleg az ásványvíz és a zöldség mellé pakoljuk be a bevásárlókocsiba – persze csak akkor, ha nem várunk NASA-t megszégyenítő erőt és sebességet.
Középkategória először
Az 50 ezres árszint környékétől kezdődő kategóriában már azok is sikerrel válogathatnak, akiknek a 7-8 hüvelykes modellek kicsik, és inkább 10 hüvelykes átlójú kijelzőt tapogatnának, de persze itt is vannak jócskán kisebb kijelzővel szerelt modellek, de már erősebb hardveres alapokkal.
Itt is találunk ismeretlenebb gyártók által készített modelleket, például az Overmax, vagy az Alcor egyes típusai már 50-60 ezer környékén villantanak nagyobb kijelzőt. A Samsung GalaxyTAB 4 10.1 a névből következtethetően szintén a nagyobb kijelzős modellek táborát erősíti, bár itt az árszint már 70 ezernél jár. Ezért viszont négymagos processzort, másfél gigabájt memóriát, 16 GB háttértárat kapunk, és a kijelző is 1280×800 képpontos, tehát a HD filmeket is szépen kezeli. Itt már nem keressük hiába a GPS-t sem, de Bluetooth-ból is 4.0-t kapunk, a többszálú WiFi pedig gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé. A 6800 mAh kapacitású akku ráadásul bőven elég még a nagyobb energiaigényű kijelzővel együtt is arra, hogy 9-10 órán keresztül használhassuk az eszközt feltöltés nélkül.
Középkategória másodszor
80-110 ezer forint környékén érkezik el az a szint, amikor a gyártók már azokra is gondoltak, akik nem csak alapszintű, tapogatással előhívható funkciókra, főként a tartalmak “fogyasztására” használják a táblagépeiket. Itt jönnek képbe a notebookokkal határos, úgynevezett “hibrid eszközök”, amelyeknek a tabletekhez közelebb álló szegmenséről értekezünk most egy keveset (hamarosan jön a notebookokat körüljáró hasonló cikk, amiben ezt a kategóriát tovább is elemezzük majd).
Az ilyen hibrideknél alapvetően arról van szó, hogy a normál tablethez valamilyen módon csatolhatunk egy laptop-szerű, billentyűzettel és egérpaddal ellátott alsó részt, amely már igazi notebookká változtatja a kis eszközt. Ilyenek egyrészt Androiddal felszerelve is kaphatók, mint például az ASUS TF103C modellje, amely a dokkolóval együtt néhol már kicsivel 80 ezer forint alatt is elcsíphető. Ezen Android 4.4 fut, melyet négymagos Intel Atom processzor, 1 GB RAM és 16 GB háttértár szolgál ki, a 10,1 hüvelykes IPS kijelző felbontása 1280×800 képpont. A tablet résszel összepattintható dokkolón teljes értékű billentyűzetet és tapipadot találunk, az eszköz 550 grammos tömege még így, összepattintva is alig haladja meg az egy kilót.
Ha pedig az otthoni, vagy a céges számítógépekkel még jobb összhangban szeretnénk tableten is dolgozni, akkor a hasonló, szétszedhető-összerakható gépek közül már Windows 8.1-es változatokat is választhatunk. Ezek összerakott állapotban már tényleg egy teljes értékű notebookot is helyettesíthetnek, bár persze azért a laptopos funkciók belépő szintjén, tehát a levelezés, Office, böngészés vonalon maradva. Mostanában kifejezetten sokan ráugrottak például az ASUS T100 modelljeire, amelyeket szintén Intel Atom processzor hajt. A legalacsonyabb árú változat épp 100 ezer alatt csíphető el, 2 GB memóriával és 32 GB flash háttértárral, melyben a Windows 8.1 mellett az Office 2013 otthoni és diák változata is megtalálható. Aki pedig még inkább “laptoposított” változatot keres, az egy 500 GB-os merevlemezzel szerelt verziót is megvehet 30 ezer forinttal többért.
Aranyalma aranyáron
Természetesen a tablet-körképeket tilos publikálni anélkül, hogy körülnéznénk Apple-fronton is. Mint ahogy minden más eszköz esetén, úgy tabletek között is érvényes az a meglátás, hogy Apple-cuccokat az vesz, aki meg tudja, és meg akarja fizetni őket. Hogy az Android, a Windows, vagy az iOS jobb-e táblagépen, az soha véget nem érő hitviták tárgya volt és lesz, szóval ebbe bele se megyünk, mint ahogy abba sem, hogy megéri-e a hasonló tudású egyéb eszközöknél jóval borsosabb áron vásárolni alma-logós kütyüket. Tudjuk mi is jól, hogy a szerelem vak, szóval nézzük, mi manapság a kínálat iPad-szinten.
A nagyobb kijelzős modelleknél épp az iPad Air 2-nél tartunk, amely viszonylag keveset fejlődött közvetlen elődje óta: némileg vékonyabb és könnyebb lett, de óvatos ráncfelvarráson kívül nem történt sok egyéb. A 9,7 hüvelykes képátló melletti 2048×1536 képpontos felbontás persze tényleg lélegzetelállító, mint ahogy a 54 bites processzor által felturbózott hardveres erő is kegyetlen. A kisebb kijelzők rajongóinak talán még jobb mostanában, mert az iPad mini 3 a nagy testvérnél jóval nagyobb turbózáson van túl. A kisebb megjelenítő megkapta az Air 2 felbontását, és alatta ugyancsak a nagy tesó processzora dolgozik.
Kiépítéstől függően az Air 2-t 165 ezer forinttól, míg a mini 3-at 130 ezertől lehet hazavinni, de ezek a 16 gigabájtos háttértárral szerelt modellekre vonatkozó árak. A 32-es opciót idén teljesen kihagyta az Apple, a 64-es változatért 35 ezerrel, a 128-asért pedig 70 ezerrel kell többet fizetni, és természetesen a mobilhálózatokat kezelő modellek szintén felárasak, 42 ezerrel kerülnek többe a WiFi-s eszközöknél.
Jóga és vetítés: multimédiára kihegyezve
Bár a tableteket általában a 7-10 hüvelyk közötti méretekben készítik, épp az ultrahordozható kivitel érdekében, szép lassan érkeznek a még nagyobb modellek is, amelyek hordozhatósága már kissé talán körülményesebb, de multimédiás szinten egyértelműen a csúcsot képviselik.
Nálunk járt például teszten a Lenovo Yoga Tablet 2 Pro, amely különleges formatervezésének és hardveres képességeinek összehangolásával tényleg egyedi élményt nyújt, akár nem várt extrákkal megpékelve. A hagyományos tabletes kialakítás ugyebár egy lapos téglatest, amelyben a hardveres elemek és az akkumulátor is a lehető leglaposabban bújik meg. A Yoga Tablet 2 Próban azonban az akku az egyik hosszanti szélre került egy hengeres kiképzés formájában, amelyre stílusosan épül rá egy sokfunkciós kitámasztó.
Ez utóbbi kiválóan használható arra, hogy sokféleképpen pozicionáljuk az eszközt. Behajtva természetesen eltűnik, így hagyományos módon, kézben fogva használhatjuk a tabletet, kihajtva azonban akár kis monitorhoz, vagy tévéhez hasonlóan feltámaszthatjuk a kütyüt. Teljesen kihajtva pedig a középső áttört résznél fel is akaszthatjuk a falra, vagy valamilyen szekrényre, hogy interaktív képkeretként, vagy bemutató monitorként üzemelhessen a kis Yoga.
Ha még ez sem elég a multimédiából, most jön a meglepetés: a már említett henger egyik végén egy lencse található, amely egy beépített projektort rejt. Ezzel akár azt is megtehetjük, hogy a falra vetítjük ki az épp lejátszott filmet otthon, vagy a prezentációnkat a munkahelyen, miközben a kifejezetten jól szóló, 8 wattos hangrendszer az eszköz vékonyságához képest kifejezetten vastag hangon tolja a kép alá a zenét és effekteket.
A Yoga Tablet 2 Pro ráadásul akku-teljesítmény szintjén is felkészült a sokfunkciós felhasználásra, a 9600 mAh kapacitású áramforrás még kivetítő üzemmódban is három órán át dolgozott feltöltés nélkül, hagyományos felhasználás esetén pedig 9-12 órán át bírta attól függően, mit hagytunk bekapcsolva az eszközön, és mennyire vettük le a kijelző fényerejét.
És hogy mire is utaltunk a bevezetőben azzal, hogy egyáltalán érdemes-e most vásárolni tabletet? Nos, belépő szinten talán igen, hiszen a karácsony előtti akciók az amúgy is olcsó modellek árát még földközelibbé változtathatják. Aki viszont a legújabb modellek szerelmese, akár végiggondolhatja azt is, hogy még vár néhány hónapot. A január legelején induló Consumer Electronic Show-n, és a februári Mobil Világkongresszuson egy rakás új modell várható még több újdonsággal, még erősebb hardverrel. Innentől már csak az a kérdés, hogy a birtoklási vágy erősebb-e, vagy a türelem…
