Azok kedvéért, akik még nem láttak e-olvasót, kezdjük egy kis történelemmel. Amikor az emberek szembesültek az első elektronikus lehetőségekkel a hagyományos könyvek olvasásának leváltására, joggal húzódoztak, hiszen a hagyományos számítástechnikai eszközök nem épp a legalkalmasabb könyv-pótlók. A számítógépek képernyői villódzásukkal, fényükkel hosszú távon fárasztották a szemet, a nagy sortávokat nehéz volt követni: ez még nem az igazi. A mobilok kijelzői túl kicsik, a tabletek már jók lennének, de a fényerő még mindig zavaró, ráadásul a folyamatosan “életben tartott” eszköz egy óra alatt lemerül.
Aztán jöttek az első e-olvasók, amelyeken már a hagyományos papír tulajdonságait idéző e-papír helyettesítette a kijelzőt. Ez egyrészt végre szembarátnak bizonyult, hiszen olyan érzés olvasni, mintha nyomtatott szöveget látnánk. Másrészt ez a technológia nem fogyasztja őrült iramban a készülék akkuját, hiszen csak akkor vesz fel áramot, amikor az e-papír új tartalom megjelenítését végzi, tehát amikor “lapozunk”. Az elektronikus nyomdafesték-pöttyök ezután a megadott helyükön maradnak, és ehhez nem szükséges további áramellátás a következő lapozásig, így egy e-olvasó akár hetekig üzemképes egyetlen feltöltéssel.
De persze még ez sem hozta el az igazi áttörést. Egyrészt ott voltak a nagy, nemzetközi gyártók készülékei, a Kindle, a Nook és még néhányan – ezeken olyan szolgáltatásokhoz kötötték a könyvek vásárlását, ami itthon még nem volt elérhető. Ráadásul mindegyik csak a saját formátumait “szerette”, ami szintén nem segítette az elterjedést, ahogy a kissé borsos árcédula sem. Gyorsan felbukkantak ugyan a különféle távol-keleti klónok, ezek többsége azonban minőségében jelentett visszalépést, a rossz felbontású kijelzők, a bénán fordított kezelőfelület és a bonyolult kezelhetőség sokszor tántorította el azokat a vevőket is, akik az árcédula miatt már-már vásárlásra adták volna a fejüket.
Hogy miért mentem végig az e-olvasók történetén egy adott termék tesztjében? Mert itt egy olyan modell, amely a nagy gyártók árnyékában is végre normális minőséggel, jó kezelhetőséggel, és felhasználóbarát ötletekkel evangelizálhatja az e-könyvek dicsőségét. Most következzen egy kis videó, amelyben beszélünk az e-olvasókról úgy általában, és rátérünk tesztünk alanyának különlegességére is. Aztán folytatjuk szóban.
Szóval, mi is fogott meg először a PocketBook Touch Lux 2-ben? A dizájn. Hiába volt egyértelmű az információk alapján, hogy távol-keleti modell érkezik, a doboz kibontásakor egy letisztult, modern vonalvezetésű eszköz bukkant elő, a fehér borítás és a kezelőgombok kontrasztos, fekete sávja prémium érzést sugárzott. Semmi szürkeség, törtfehér, B-kategóriás, kényelmetlen érzés, ráadásul az anyagválasztás tapintásra is teljesen jól sikerült. Semmi ujjnyomvadász, csillogó felület, az alig érezhetően felületkezelt, matt műanyagot ráadásul úgy lehet megfogni, hogy nem akar folyton kicsúszni a kezünkből.
Az e-olvasók egyik rákfenéje a kijelző: ha túl sötét az e-papír szürkés árnyalata, nehezebben olvastatja magát a szöveg, ha a felbontás kicsi, a betűk lesznek kényelmetlenül elnagyoltak, “szőrösek”. Itt szerencsére egy fehérhez nagyon közel álló E-Ink Pearl “műpapírral” van dolgunk, a felbontás pedig 1024×758 képpont, menyen közelről nézve is kidolgozottak, részletgazdagok a betűk. Összesen 16 szürke árnyalat megjelenítésére képes a Touch Lux 2, amely persze egy monitorhoz vagy tablethez képest semmi, de itt nem is erre van szükség: a fekete-fehér illusztrációkhoz, szövegkiemelésekhez teljesen megfelelő. A 6 hüvelykes képátló pont megfelelő méret a mai könyvek átlagos méretéhez szokott szemnek: nem túl kicsi, hogy közelről kelljen bogarászni, és nem is túl széles, hogy úgy tekergessük a fejünket olvasás közben, mintha egy teniszmeccset néznénk.
A kezelőfelület fizikai része szintén az egyszerű, de könnyen használható vonalat erősíti. Alul négy gombot találunk a szokásos lapozás, menü, valamint a kezdőlapra visszatérés opciókkal, de a név Touch része természetesen arra utal, hogy az e-papír egyben érintőkijelző is, így a lapozáshoz elég a nagy felületen bárhová bökni egyet. A tesztidőszak alatt bőven kiderült, hogy akár egy kézzel is kényelmesen használható, lapozáskor hüvelykujjal pöccintve.
Gyorsan átszáguldhatunk a burkolat alatti specifikációkon is, de jó értelemben mondva nincs sok értelme: az 1 gigahertzes processzor és a 256 MB RAM több, mint elég az eszköz összes funkciójának kezeléséhez, felesleges és akkugyilkos lenne nagyobb erőművet építeni egy e-olvasóba. A beépített 4 GB tárhely már eleve egy nagyobb házikönyvtár teljes tartalmát képes elnyelni, ráadásul igény szerintbővíthetjük microSD kártyával. Az akku 1500 mAh kapacitású, amely az e-olvasók működési elvéből adódóan hetekig képes működésre bírni az eszközt újabb feltöltés nélkül, átlagos használat mellett.
Térjünk inkább vissza a használhatósághoz, ugyanis ez az e-olvasók másik nagy buktatója. A távol-keleti csodákban néha béna fordítással ellátott, kaotikus elrendezésű ikonokat kell megfejteni, és nehézkesen keresgélni a gépen lévő könyvek között. Itt azonban egy kiváló ötlettel oldották meg, hogy bárki képes legyen egy pillanat alatt átlátni a rendszert: aki ugyanis már használt Facebookot, a Touch Lux 2-t is érti. A főoldalon ugyanis egyfajta idővonal jelenik meg a szokásos ikon-tobzódás helyett: itt kronológiai sorrendben látjuk, mi történt az olvasónkkal az elmúlt időszakban. Azonnal kiderül, melyik könyvet olvastuk utoljára és hol tartottunk benne, mikor töltöttünk újabb könyveket a készülékre, vagy épp mikor használtuk valamelyik beépített alkalmazást. Ez alapján még az is könnyen megoldható, hogy két családtag osztozzon az eszközön, két különböző könyvet olvasva.
Formátumok közül kifejezetten sokat támogat a Touch Lux 2, a natív e-könyv típusok közül van epub és mobi (talán csak az azw3-at hiányoltuk), a szélesebb körben használt fájltípusok közül pedig a .doc-tól a .pdf-en át a .html-ig kezel egy tucatot. Képfájlokból a .jpg, .bmp, .png és .tiff barátja.
Olvasás mellett egyéb szórakozásra is alkalmas, bár egy e-olvasó esetében véleményünk szerint még mindig kissé szemfényvesztés játékokat vagy számológépet telepíteni, a képfrissítési és megjelenítési technológia egyszerűen nem erre való. De hibának semmiképp sem hiba pár appot az eszközre tenni, a sakk, vagy a pasziánsz zavarni biztosan nem fog senkit. A szótár viszont akár hasznos is lehet, ahogy a Dropbox-támogatás is, így akár a felhőből is szinkronizálhatjuk könyvtárunk elemeit. A több nyelven is elérhető kezelőfelület magyarul is tud, és a szokásos hibák közül szinte semennyivel nem találkoztunk, pár egyeztetési bakin kívül. Az is tudja használni az olvasót, aki történetesen nem ért angolul, vagy a több tucat egyéb támogatott nyelv valamelyikén.
Végül pedig térjünk ki a névben szereplő Lux szócskára: az eszköz jól megoldott, saját háttérvilágítással is rendelkezik, melyet a jobb gomb hosszú megnyomása aktivál. Így e-papír ide vagy oda, nem kell éjszaka olvasólámpa mellett olvasnunk: hálótársunk zavarása nélkül is bagolykodhatunk. A fény erősségét csúszkával szabályozhatjuk, ráadásul a kissé kékes derengés egyáltalán nem szembántó olvasás közben. Persze ilyenkor jobban merül az akku, de ezt a funkciót úgyis csak elalvás előtt fél órát, vagy egy órát használjuk, ami bőven belefér. A teszt közben nappali, háttérvilágítás nélküli üzemmódban átlagosan egy órát, éjjel pedig, a háttérvilágítást bekapcsolva átlagosan fél órát működött a Touch Lux 2, és még így is bőven egy hét telt el, mire töltésért könyörgött volna.
A PocketBook Touch Lux 2 ajánlott végfelhasználói ára 43 900 forint, aminél van olcsóbb olvasó, de azok semmiképp sem ilyen minőségűek. A “nagy” gyártóknak vannak ilyen árszinten saját modelljeik, ezeket leginkább a támogatott formátumok számában übereli tesztünk alanya, valamint persze abban, hogy itt nincs kötve egy adott áruházhoz az olvasó. Összességében tehát nem a legolcsóbb modell a Touch Lux 2, de a pénzünkért mindenképpen minőségi, jól használható, kívül-belül igényes e-olvasót kapunk.
