Ha valaki a személyi számítógépek előtti kor gyermeke, vagy a 80-as években élte informatikai tevékenységének fénykorát Commodore-64 vagy ZX Spectrum gépeken, talán már kissé nehezebben érzett rá az internetezésre, a közösségi oldalakra, vagy a metrón utazás közbeni videóchatelésre. Az Internet Hungary konferencián viszont kiderült: aki a mai webes világban kiismeri magát, hasonlóan lemaradhat, mert már a kapukon dörömböl az internet “második hulláma”. Újabb fogalmakat és technológiákat kell megtanulnunk, ha mondjuk tíz év múlva nem akarunk kőbunkós ősemberként nézni a világra.
Ugyan szorgalmasan elkezdtünk jegyzetelni a konferencia megannyi előadásán és kerekasztal-beszélgetésén, de hamar rájöttünk, hogy az idei Internet Hungary előadóinak mindegyike körülbelül fél tucatnyi témát vizsgálgat saját szemszögéből. A második nap végére pedig gyakorlatilag agymosás szinten mantrázgattuk az “M2M”, a “megosztásra épülő gazdaság”, vagy az “okos otthon” kifejezéseket. Épp ezért úgy gondoltuk, a konferenciát úgy foglalhatjuk össze a legfrappánsabban, ha egy gyors értelmező szótárat állítunk össze a legfontosabb fogalmak magyarázataival. Ezeket tessék memorizálni, nemsokára mindennapjaink részei lesznek!
Big Data
A legelső fogalom nem teljesen új, de most kerül be igazán a köztudatba. A nagy mennyiségű adat feldolgozását és elemzését takaró szókapcsolat eddig a nagyvállalatok működését kezdte átalakítani, de hamarosan mindenki saját bőrén érzi áldásos és áldatlan hatásait.
Mert vajon milyen érzés lesz úgy biztosítási csekket kapni az autóra, hogy a biztosítók több ezernyi kamera adatait elemezve úgy látják, hogy balesetveszélyesen vezetünk, és ezért inkább másfélszeresére emelik a negyedéves összeget? Bizony, lassan meg kell szoknunk, hogy a Nagy Testvér nem csak figyel, de az összes rólunk szerzett tudását képes bármilyen kontextusban elemezni és ez alapján cselekedni.
Ez persze csomó jó dolgot is hozhat, ahogy könnyebbé válhat az orvosi rendelőben a kórtörténetünk elemzése, a gyakran használt hipermarketünkben egy automatikus rendelés összeállítása addigi vásárlási szokásaink alapján, vagy a személyre szabott hirdetések megjelenése az okostévén. Ha elég messzire nézünk, végeredményben azt láthatjuk, hogy teljesen újfajta világ közeleg, ahol ugyanannyira küzdenünk kell majd, hogy valamennyire elbújhassunk a kíváncsi, minden lépésünket elemző rendszerek elől, mint amennyire megkönnyíti majd az életünket egy csomó szolgáltatás vagy funkció automatizálódása, felgyorsulása, kényelmesebbé válása a rólunk megtudott adatoknak köszönhetően.
M2M
Már néhány éve akadnak hasonló fogalmak, például az “internet of things”, de a “Machine to Machine”, azaz a gép és gép közötti kommunikáció betűiből kialakított mozaikszó sokkal jobban kifejezi az új irányt. De miről is van szó? Kissé paranoiásan mondhatjuk azt, hogy olyan gépekről, amik a fejünk fölött beszélgetnek egymással, és akár nélkülünk is képesek dönteni – és ez nekünk jó.
Tegyük fel, hogy van egy okos hűtőszekrényünk, ami szenzorok segítségével “látja”, hány sör van benne. Van egy interneten megosztott naptárunk, amelybe beírtunk másnap estére egy bulit otthonra, tíz meghívottal. Ezen kívül van egy alkalmazásunk, amely képes a nevünkben házhozszállítást rendelni a kedvenc hipermarketünkből. És ugyan lehet, hogy mi magunk teljesen elfeledkeztünk arról, hogy rákészüljünk a partira, másnap délután csönget a futár tíz emberre való sörrel, némi nachossal és szósszal, amit a hűtő “kérésére”, a naptár információi alapján megrendelt a telefonunk, és ki is fizette a bankkártyánkkal.
Ugyanez a módszer akár odáig vihet, hogy reggel az alapján ébreszt a telefon, mikor van az aznapi első megbeszélésünk (és persze milyen messze, no meg mekkora odáig a forgalom), az önvezető autó pedig akár magától elmegy tankolni, ha már nincs benne annyi üzemanyag, hogy megjelölt helyre odaérjünk. Ugyan az ilyesmi még sci-fi szintű utópiának tűnhet, de a technológia él, létezik, és egyre bővül. Okos hűtő, okos karóra és megannyi egyéb, szenzorokkal és kommunikációs képességekkel felvértezett eszköz máris elérhető, a felhőszolgáltatások segítségével pedig egyre több ilyen köthető össze, hogy aztán (persze általunk beállított szabályok mentén) automatikusan és közvetlenül kommunikálhassanak.
A konferencián elhangzott példák közül a legfurcsább talán az lehetett, mely szerint egy kiterjedt állattenyésztő telepen a szarvasmarhák bélgázának összetételéből egy automata elemző rendszer azonnal megállapíthatja, ha valamelyik állat megbetegedés jeleit mutatja, és már értesíti is a megfelelő állatorvost. Igen, okafogyottá vált a mondás is, miszerint a sz…ból nem lehet várat építeni.
Közel 67 millió olyan gép dolgozik ma a világban, amelyek felszerelhetők mobilkommunikációs opcióval, és elkezdhetnek “beszélgetni”. Itt a jövő a kapuban, illetve a zsebünkben, konyhánkban, az ólakban, mindenhol. Az Internet Hungary alatt élőben is demózták a lehetőségeket, például hőkamerák adatai alapján látszott az egyes termek telítettsége, de még az esti buli sörfogyasztását is így követhették az érdeklődők.
Megosztásra épülő gazdaság
Az angolul “sharing economy” néven emlegetett módszer gyakorlatilag a Facebook, a Twitter és az összes többi közösségi őrület egyenes ági leszármazottja, egy olyan dolog, ami már jócskán túlmutat a “most épp kajálok” jellegű, önérdekből, haszonszerzési cél nélkül postolt állapotjelentéseken. Ha ugyanis már mindenki össze van kapcsolva mindenkivel, miért ne lehetne ebből hasznot húzni?
Világszerte mostanában indul egy csomó megosztáson alapuló üzleti vállalkozás: a taxitársaságok által máris gyűlölt Über, amely egyfajta közösségi sofőr-közvetítő, vagy az Airbnb, amely szobafoglalásban segít, és a szakemberek szerint néhány év alatt annyi vendégéjszakát generált, mint a teljes hilton szállodalánc 90 év alatt.
A modell a jelenlegi nethasználati szokások ismeretében teljesen egyértelmű. Ahelyett, hogy magányos szigetként, egyéni ügyfélként rendelnénk meg árukat vagy szolgáltatásokat valamilyen bolttól vagy vállalattól, megtehetjük mindezt a közösség segítségével. Sokkal jobban megbízunk abban a szolgáltatóban, amit ismerőseink ajánlanak, vagy épp azt látjuk, hogy egy tonna hozzánk hasonló felhasználó már pozitívan értékelte. Sokszor gyorsabb, kényelmesebb, biztonságosabb így az üzlet, ráadásul a felhasználót védi a gyorsan elterjeszthető, nyílt visszajelzés lehetősége is.
Közösségi kereskedelem és közösségi munkakörök
A fenti témakör fontos nyúlványai ezek. Egyrészt szép lassan lejár a hagyományos webshopok kora, és a termékekről sem hírleveleket kapunk (főleg azokról nem, amik egyáltalán nem érdekelnek). A közeljövőben már közösségi terekre terelődik az elektronikus kereskedelem, nem csodálkoznánk azon sem, ha a Facebook nemsokára kapna valamilyen webshop-építő funkciót is, ahol ugyan egyrészt bárki áruba bocsáthatná a portékáit, de az első hibás kiszállítást, túlszámlázást, vagy romlott árut azonnal megosztáscunami követi majd, tehát a vevőt a különféle biztonsági és biztosítási furmányságok helyett a közösség és nyilvánosság ereje védheti – ugyanaz, ami egy jó kereskedőt szintén az égbe emelhet.
Az internet ráadásul folytatja eddigi aknamunkáját egy csomó munkahely, pontosabban munkakör megszüntetésében (na jó, mondjunk inkább átalakulást, az humánusabb). A trendet már egy ideje láthatjuk például a papír-újságok iránti kereslet csökkenésében, az emberközpontú munkák (például a HR-esek, marketingesek) teljes kifordulásában. A szakértők szerint azok a munkakörök szűnnek meg leghamarabb, amelyek “egysíkúak”, tehát nem tartanak lépést az új szokásokkal. Valamelyest hazabeszélve például az újságíróknak most már nem csak írni kell tudniuk, hanem képesnek kell lenniük egy online szerkesztőségi rendszer kezelésére, képszerkesztésre, fotók és videók készítésére, alámondására, feliratozására, hiszen máshol és máshogy fogyasztanak tartalmat az olvasóik – ha nem tanulják meg készség-szinten ezeket az extrákat, lemaradnak. De mondhatunk egyéb szakmákat is, például a zenészeknek egyszerre közösségimédia-menedzsereknek kell lenniük, a reklámcégek alkalmazottai pedig már nem egész, vagy fél oldalakat adnak el, de nem is egy fix szélességű bannert: igenis ismerniük kell az új technológiákat, webes statisztikai fogalmakat.
A konferencia szakemberei ráadásul úgy vélik, az álláskeresés és a karrierépítés terén még olyanoknak is változtatni kell viselkedésükön (és növelni tudásukat), akik egyáltalán nem informatikához kapcsolódó munkakörben dolgoznak. Fontos ugyanis a folyamatos online jelenlét, saját maguk “márkanevének” ápolása és építése viheti őket előre a ranglétrán.
