Néhány napja furcsa beszélgetések indultak különféle fórumokon az Ello-ról, egy új közösségi oldalról, amely elsőre úgy hangzik, mint a spanyol konkvisztádorok által megálmodott, és mindhiába keresett El Dorado. Az is erősíti az őrület-faktort, hogy állítólag óránként harmincezres nagyságrendben csatlakoznak új felhasználók a rendszerhez, ami azzal együtt kifejezetten erős, hogy a szolgáltatásba csak egy már meglévő tag meghívójával lehet bekerülni (‘elló, iWiW, ismerős?). Ennek ellenére azért a Facebook milliárdon felüli felhasználói bázisa még messze van, ahogy az Ello végleges, kialakult arculata is – és ez a kettő erősen összefügg, mindjárt ki is fejtjük, hogyan.
Először nézzük, milyen látvány fogad akkor, ha bejutottunk a hipszternetvörkbe. Letisztult, sőt minimalista, alapvetően fekete-fehér dizájn, kör alakú profilképekkel (amelyek az Ello fekete alapú, szem nélküli szmájlit formázó logójához idomulnak), egy nagyon alapra vett “üzenőfallal”, és egy eltüntethető oldalsávval, amely néhány kezelőszervet rejt. Láthatóan egyfajta “mi csakazértis mások leszünk” elv érvényesül, ami gyakorló kanapé-anarchistaként szimpatikus, de használat közben azért már kissé szorít vállban.
Közelítsük meg a dolgot onnan, mit keres manapság egy felhasználó egy közösségi oldalban, és vizsgáljuk meg, hogy az Ello-n megtalálja-e. Az első faktor természetesen az, hogy megkereshessük ismerőseinket: ez itt még bizony nagyon gyerekcipőben jár, hiszen nincs olyan funkció, amely valóban saját, máshol már összekapcsolt ismerőseinket gyűjtené össze nekünk. Ez persze fakadhat a meghívó-alapú, béta fázisú működésből, mindenesetre amikor a bal menü tetején a Discover ikonra kattintunk, gyakorlatilag időbeli sorrendben találjuk meg az Ello felhasználókat, a legrégebbivel kezdve. Nem csoda, hogy az Ello alapítói és az ő közvetlen ismerőseik nyitják a sort, és a végtelenségig lefelé gördíthető oldalon már a mostani felhasználószám mellett is beletelhet pár hónapba, míg az első valódi ismerősbe belebotolhatunk.
Egyelőre azzal biztosíthatjuk saját ismerős-ellátottságunkat, hogy kihasználjuk a rendszer által adott öt meghívót. Az általunk invitáltak az Ello-ra lépve automatikusan az ismerőseinkké válnak, innentől már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük őket, és a kommunikációjukat, hogy az ismerősök ismerőseivel gazdagíthassuk saját holdudvarunkat. Persze ez még így is messze van a felfedezés korlátlanságától, majd meglátjuk, hogy a bétából kilépve hogy változik ez a funkció.
A közösségi oldalakkal szemben támasztott másik fontos követelmény, hogy mindent megtudhassunk a másikról. Az Ello-n egyelőre ez is szűk keretek között mozog, hiszen saját profilunkon egy viszonylag kicsi profilkép feltöltésén kívül mindössze a nevünk, néhány hozzánk kapcsolódó webcím, és egy maximum 192 karakter hosszú bemutatkozás megadására van lehetőségünk.
Szintén alapvető elvárás, hogy legyen egy tisztán érthető üzenőfal, ahol tényleg csak azokat látjuk, akik érdekelnek. Ez csírájában már megtalálható az Ello-n, ugyanis a velünk összekapcsolódókat két kategóriába rendezhetjük. A nekünk tényleg fontosak mennek a Friends-be, a többi pedig a Noise (zaj) csoportba. Ezután egy kattintással váltogathatjuk, hogy a barátok üzeneteit, vagy a Noise csatornát nézzük, ez utóbbiban az ide rendelt ismerősök posztjait látjuk, valamint az Ello által megosztott, általuk érdekesnek ítélt ezt-azt. Az egyébként kifejezetten szimpatikus, hogy az ismerőseink nem látják, hogy barátként, vagy “zajforrásként” tartjuk őket nyilván, ezért a Facebookon mindenbe belekommentelő rokon, vagy a politikailag inkorrekt volt osztálytárs nem fog megsértődni, hiszen csak annyit látnak majd, hogy visszaigazoltuk őket, azt már nem tudják, hogy a virtuális szamárpadba száműztük őket.
Az sem épp megvetendő dolog, hogy az Ello-n egyáltalán nincsenek reklámok. Más kérdés, hogy akkor majd miből szeretnék fenntartani a szolgáltatást, hogyan vesznek még több tárhelyet és milyen forrásból fizetik majd az egyre több igényt kielégítő fejlesztőket, de ez egyelőre valóban csábító tulajdonság lehet mindenkinek, akinek már tele van a berendezése a Facebook üzenófalon és az oldalsávokon villogó tucatnyi rejtett, és kevésbé rejtett hirdetéssel.
Szintén érdekes tulajdonság, hogy az Ello-n nem kötelező a valós név, vagy valós adatok megadása. Ez visszavezet az internetes fórumok tizensok évvel ezelőtti “romantikájához”, amikor Mr_Hulk_2000 próbálta becserkészni a Dragon_Lady álnevű felhasználót, de persze pontosan ugyanennyi hátulütője is van a dolognak, hiszen itt sem lehet benne biztos szegény Mr_Hulk_2000, hogy Dragon_Lady valóban olyan jó nő, mint amit a profilképe ígér… vagy abban, hogy nő egyáltalán. Mindenesetre kezdetben azokat mindenképpen megfoghatja az új közösségi oldal, akik mostanában már csak divatból, a bármi divatossal vagy általánossal szembeni ellenállást hirdetve, vagy épp anonimitásukat megtartandó csakazértsem akarnak megjelenni Facebookon.
Arra is kíváncsiak vagyunk, vajon mi lesz az Ello sorsa mobil eszközökön, hiszen köztudott, hogy facebookozni is egyre többen szoktak telefonról, út közben ránézve az új posztokra, chatelve és hirtelen elkapott fotókat, videókat megosztva. Jelenleg az Ello-nak nincs saját alkalmazása, bár a minimalista felületet viszonylag egyszerű volt mobil böngészőkre optimalizálni, így aki mobilnetet használva hipszterkedne, már megteheti, így sem veszít a jelenlegi funkcionalitásból.
Viszont azt, hogy mi lesz az Ello jövője, majd az dönti el, milyen funkciókat adnak még hozzá a most még erősen szűkre szabott szolgáltatáshoz, és miket tartanak meg a mostani, hippi-szinten szabados kezelhetőségből. Voltak már hasonló trónkövetelők, ezek közül egyesek (mint a Diaspora) igazából el sem indultak, mások pedig (ahogy a Google Plus is) rájöttek, hogy egy második ugyanolyannak nincs helye a piacon, és teljesen átalakultak egyfajta közösségi tevékenység-naplóvá.
Egyelőre az Ello üzenőfalon olyasmi a hangulat, mint a Lost sorozatban az elhagyott szigetre kerülő utazóké. Furcsa, szabad érzés, de igazából senki se tudja, mihez lehet itt kezdeni, és hogyan tovább. A jelenlegi állapotokat tökéletesen illusztrálja az engem meghívó ismerős, akinek a meghívóért sört helyeztem kilátásba, ő pedig egy Facebookon létrehozott eseményre invitált az itóka elfogyasztására. Szóval, majd néhány hónap, vagy jó esetben év után meglátjuk, jól érezzük-e magunkat hajótöröttként a szigeten, jobban tetszik-e nekünk, mint az általunk már jól ismert civilizáció, vagy azért inkább hazamennénk.
