A DDoS célkeresztjébe a Spamhaus került, amely arra szakosodott, hogy bemérje a spam és egyéb online szemét forrásait, s abból él, hogy ezeket az információkat eladja az internetszolgáltatóknak. Egyes elemzők szerint a Spamhausnak köszönhetjük a levélszemét nyolcvan százalékának kiszűrését.
Nos, a mostani támadást valószínűleg azzal “érdemelte ki”, hogy a spam mappába tette a Cyberbunker nevű szolgáltatót, amely saját leírása szerint online tárhelyül szolgál bárminek, kivéve a gyerekpornót és a terrorizmussal kapcsolatos anyagokat. S bár a Cyberbunker nem vállalta magára a csapást, a BBC-nek adott nyilatkozata szerint botrányos, hogy egyetlen cégnek akkora hatalma legyen, hogy valakit letiltson a világhálóról.
Persze a Spamhaust korábban is támadták, a mostani eset azonban két okból is példátlan. Egyrészt a mérete miatt: becslések szerint egy átlagos DDoS-támadás többszöröse, másodpercenként 300 gigabites ostromról volt szó. Másrészt minősége miatt: a megszokott csatornák helyett a hekkerek az internet használhatóságát biztosító DNS-rendszer egyik hiányosságát használták ki.
Míg egy bármilyen szerver kibújhat a támadás alól azzal, hogy leválik a hálóról, addig jelen esetben magát a hálót érte a terhelés, ami helyenként érezhető lassulást okozott.
