Bár negyven év nem kevés idő, a fejlődés csillagászati: az Intel 4004 mindössze 0,74 megahertzen futott, míg a manapság használatos, második generációs Intel Core processzor inkább már a 4000 megahertzes órajelhez közelít.
Ez leginkább azzal hozható összefüggésbe, hogy míg a 4004-es processzor szilíciumlapkáján 2 300 tranzisztor fért el, manapság egymilliárdot képesek elhelyezni. A méret jelentős csökkentése nélkül ilyen mennyiséghez egy 21 négyzetméteres lapka lenne szükséges – vagyis egészen méretesek lennének a laptopok.
A legelső tranzisztor, amit a Bell Labs épített 1947-ben, olyan nagy volt, hogy kézzel rakták össze – ma egy gombostű hegyén több mint 100 millió darab fér el. A jelenlegi Intel-tranzisztorok ötvenszer gyorsabbak, miközben ötvenszer kevesebb energiát fogyasztanak, és ötvenezerszer kevesebbe kerülnek.
A magunk részéről köszönjük az eddigi munkát és boldog születésnapot kívánunk.
