Áttekintve Steve Jobs életét és munkásságát, az embernek már-már az az érzése támad, hogy az „amerikai álom” eszméjének kitalálói épp az Apple vezérére gondoltak. Filmbe illő élete annyira bővelkedik pofonokban és találékonyságának köszönhető talpra állásokban, hogy Hollywoodban minden bizonnyal már írják a forgatókönyvet.
Steve már 1955-ös születése előtt nehéz helyzetbe került. Édesanyja a terhesség alatt eldöntötte, hogy örökbe szeretné adni születendő gyermekét, azonban az ügyvéd és felesége, akik eredetileg befogadták volna, utolsó pillanatban visszautasították, mivel nem lányként jött a világra. Végül egy munkáscsaládhoz került, ahol – bár az anya kifejezetten egyetemet végzetteknek szerette volna adni – az anya a felsőoktatást, az apa még a középiskolát sem fejezte be. Az örökbefogadás azzal a feltétellel jött létre, hogy a gyermeknek mindenképp egyetemre kell mennie.
Már gimnáziumi évei alatt elkezdett érdeklődni a technológia iránt, a tanórák után a Hewlett-Packard által szervezett előadásokra járt – később épp a HP-nál volt gyakornok későbbi társ-alapítójával, Steve Wozniakkal.
Az örökbefogadó szülők tartották magukat adott szavukhoz és Steve 1972-ben beiratkozott a roppant tekintélyes (és drága) Reed Egyetemre, azonban már gólyaként elkezdett kételkedni a felsőoktatás hasznosságában. Mivel nem látta, hogy az egyetem hogy tudná őt segíteni annak eldöntésében, hogy mit is szeretne kezdeni az életével, ráadásul nem kevés pénzébe került szüleinek, felhagyott hallgatói jogviszonyával és inkább egyedül próbált elmélyedni a széles érdeklődési körének megfelelő tudományokban.
1974 őszén visszatért Kaliforniába és az akkor népszerű, játékokat fejlesztő Atarinál kezdett el dolgozni. Egyetlen célja annyi pénz összegyűjtése volt, hogy képes legyen eljutni Indiába. A lelki feltöltődés és a szellemi megvilágosodást Daniel Kottke nevű egyetemi társával és nem kevés halucinogén droggal érte el. Kottke egyébként a későbbiekben az Apple első alkalmazottja lett.
Az Apple 1976-os alapítása nem volt grandiózus – Steve szülei garázsából kezdte meg árusítani az Apple-1-es modellt. Az első mérhető siker a Macintosh számítógép 1984-es megjelenése volt, amely az egerével és a grafikus kezelőfelületével forradalmasította a személyi számítástechnikát.
Egy év elteltével azonban Steve Jobs és az akkori vezetőség összekülönbözött a cég jövőjével kapcsolatban – alapító tagsága ellenére, kirúgták. Saját bevallása szerint a kezdeti elkeseredést az a felismerés követte, hogy a meglévő tapasztalatokkal, de tiszta lappal kezdhet neki egy új projektnek.
Az új projekt pedig még egy számítógépes cég volt, a NeXT, amely kezdetben innovatív, de méregdrága gépeket gyártott, majd teljesen átállt a szoftveres fejlesztésre. Ezen kívül 1986-ban a Lucasfilmtől megvette a The Graphics Group nevű csoportot, amely később a Toy Storyval Pixar néven lett világhírű.
Kirúgása után bő 10 évvel a sors úgy hozta, hogy az Apple-nek elkezdett fájni a foga a NeXT-re és az általa fejlesztett technológiára, így a céggel együtt Steve Jobsot is visszavásárolták, aki forradalmi elképzeléseivel elkezdte ismét a profit irányába terelgetni az időközben visszaeső Apple-t.
Innen pedig a történet ismert: a technikailag fejlett, de dizájnban is meggyőző számítógépek és laptopok mellett 2001-ben megjelent az iPod, 2007-ben az iPhone és 2010-ben az iPad. Ezzel egyetlen évtized alatt forradalmasítva a zeneipart, a telekommunikációt és az informatikát.
Steve Jobs saját sikereit annak tudta be, hogy mindig azt csinálta, amit szeretett csinálni, sosem érte be kevesebbel. Elmondása szerint az ember – mint a szív dolgaival kapcsolatban általában – pontosan tudja, hogy épp azt a munkát végzi-e, amibe szerelmes vagy sem; amennyiben a válasz nemleges, fel kell állni és kutatni tovább.
Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy sikerét az is segítette, hogy technikailag és esztétikailag is maximalista volt – termékei nem csak funkcionálisak, de gyönyörűek is. Őszintén reméljük, hogy ezen öröksége megmarad az Apple-ben.
