Az ezzel kapcsolatos, a neten olvasható általános bölcsesség, hogy a spamben található linkeket, csatolmányokat nagy ívben el kell kerülni. Nem szabad semmire sem kattintani, még a leiratkozás linkjére sem, mivel az is – a levél többi linkjéhez hasonlóan – nagy valószínűséggel a spam-gyáros által felállított oldalra visz, ahol csak mélyebbre süllyedünk a csalók mocsarában. Legjobb esetben is azt érjük el, hogy a feladó tudni fog arról, hogy címünkön egy olyan személyt talál, aki még a spamre is reagál.
A New York Times egyik írója azonban nemrég végigment postafiókjának szemetesládáján és minden lehetséges leiratkozó linket megnyomott. Az eredmény még őt is megdöbbentette: jelentősen csökkent a levélszemét.
Ez annak köszönhető, hogy a jelen gazdasági helyzetben számos kisvállalkozás úgy érzi, hogy eladásainak növelése érdekében bármit meg kell tennie, még a direkt marketing ezen elítélendő eszközét is igénybe veszi. Azonban az ő levélszemetük tartalma nem csalás, csak zavaró.
Sokkal nagyobb a gond azokkal a spamekkel, melyeknek az alján nincs ilyen link és nem egy konkrét termék vagy szolgáltatás promóciója a cél, hanem a gyanútlan felhasználó becsapása, adatainak és elhalászása és pénzének kicsalása.
S míg az előbbi kísérlet eredménye valóban meglepő, a biztonság kedvéért mi mégis inkább azt javasoljuk, hogy hagyjuk csak működni a spam-szűrőket, az a legbiztosabb.
