A Lingodroid nevű projekt emberi szavak helyett arra tanította meg a résztvevő robotokat, hogy az egyes, általuk meglátogatott helyeknek nevet adjanak és ezt a nevet képesek legyenek átadni a többi robotnak.
Rendben, nem csiholnak tüzet és nem vadásznak le mamutokat, azonban abban már nagyon profik, hogy pontosan meghatározzák és egymástól milliméter pontossággal megtanulják az egyes helyek kitalált neveit és azok kiterjedését.
Az emberi nyelvet azért kellett kihagyni a robotok közti kommunikációból, mert nemcsak hogy a kifejezések, de az egyes szavak is már olyan mennyiségű és minőségű információval vannak feltöltve, amit a robotok képtelenek könnyen értelmezni.
A saját nyelv és a robotok nyelvi kifejezésének ereje azonban hamar a felszínre tört: képesek voltak ugyanis a kitalált nevek segítségével olyan helyekre hivatkozni, ahol adott esetben ők maguk még nem is voltak. Sőt, a kísérlet határain túl található, “képzeletbeli” helyekről is tudtak társalogni.
