Nemcsak hogy kézzel, de – csak hogy még nehezebb legyen – kalligrafikusan. A munka szó szerint írói részét 2008 óta három (előtte négy) írnok végzi egy egybe nyitott, alig 75 négyzetméteres irodában, ahol egész napjukat azzal töltik, hogy a “mindössze” négy oldalas esti újságot összeszerkesszék. A kalligráfiából a munka végeztével negatívot készítenek és 22 ezer példányban sokszorosítik.
És hogy mi az egész napos munka bére? A főírnok havonta 10 ezer forintnak megfelelő indiai rúpiát, míg a másik kettő kb. fele ennyit keres. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ehhez képest 1927 óta egyetlen alkalmazott sem mondott fel – az újság szerkesztőségéből kizárólag a temetésre távoztak az alkalmazottak.
A Musalman története és mai napig, szinte változatlan formában fenntartott működése igazán tiszteletre méltó. Főleg abban a korban, ahol a nyomtatott sajtó kezdi elveszteni a csatát a digitális médiumokkal szemben.
