Az ötlet ráadásul teljesen kézenfekvő: mindenki tudja, hogy az olaj és a víz nem képes keveredésre, hát miért ne itatnánk át a textilt a vízállóság kedvéért?
A “találmányt” először (legalábbis dokumentálva) az 1500-as évek tengerészei használták fel: a zsírral és olajjal átitatott vitorlákkal ugyanis sokkal könnyebben lehetett navigálni a legnagyobb viharok közepette is. A textíliába impregnált olaj, zsiradék vagy viasz aztán az 1700-as években jelent meg – először szintúgy a hajózást elősegítendő.
Ezzel azonban az volt a probléma, hogy bár vízállóak voltak a vitorlák, egyben nagyon nehezek is. Az ideiglenes megoldást a gyapot jelentette, azonban a viaszos gyapot víz hatására megmerevedett és megsárgult – ráadásul a tengeri körülmények között elkezdett rohadni.
A XX. század újításaig a végleges összeállítás a paraffinviasz és a gyapot kombinációja volt, ami képes volt a vizet kint tartani és nem volt kellemetlen mellékhatása. Az ötlet olyannyira bevált, hogy egészen az 1960-as évekig gyártottak ilyen anyagú dzsekiket.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (Gizmodo)
