Az ilyen kártyák gyártói már a kezdetek-kezdetén úgy érezték, hogy jó lenne, ha nem csak egy random számsor, hanem a beavatottak számára értelemmel rendelkező üzenet helyezkedne el kártyáinkon.
A 16 tagból álló számsor első tagja az iparág-azonosító. Bankkártyáinkon ennek megfelelően az első szám 4, 5 vagy 6. De például ha az utazási vagy szórakoztatóiparból szereztünk hitelkártyát, az első szám a 3-as lesz, a telekommunikációból érkező kártyák esetén a 8-as lesz.
Az első hat szám (beleértve az előbb említett legelsőt is) a kibocsátónak az azonosítója, míg a rákövetkező számok a tulajdonos azonosítására alkalmasak.
Kivéve a számsor utolsó tagját. Ő ugyanis a Luhn algoritmus kiegészítő tagja.
Hogy mi a Luhn algoritmus? Az, amivel bárki fejben ellenőrizheti, hogy az orra elé tolt kártya érvényes-e, avagy sem. Ehhez nincs másra szükség, mint a 16 számból álló sor minden páratlan helyen elhelyezkedő tagját beszorozni kettővel, majd összeadni a páros pozícióban lévő számokkal úgy (és ez fontos), hogy a szorzás eredményeképp született kétszámjegyű számokat tagonként kell összeadni. (vagyis a 12 az 1+2).
Az így kapott eredménynek 10-zel oszthatónak kell lennie. Amennyiben nem az, elkezdhetünk gyanakodni.
AJÁNLOTT LINKEK:
Mit csinál az a sok szám a hitelkártyán? – angolul (Gizmodo)
