Az ősidőkben, aki a Facebookon szeretett volna alkalmazást építeni és ezen alkalmazását közösségivé szerette volna tenni, engedélyt kapott arra, hogy a felhasználóktól elkérje az alapvető, amúgy is nyilvános információkat, mint név, nem, ismerősök neve és társai. Nemrég az e-mail címünk is bekerült ebbe a kalapba és péntek óta a lakcímünk és telefonszámunk is.
Természetesen az alkalmazás az azt igénybe vevő felhasználóknak szól, és rákérdez arra, hogy milyen információkat szeretne magáévá tenni, így elviekben nincsen nagy baj, igaz? Hiszen bármikor az orrunk elé kerül, hogy most dalolva átadjuk a bizalmasabb adatainkat, behúzzuk a vészféket. Sajnos nem.
Ha őszinték vagyunk, pontosan tudjuk, hogy az átlagfelhasználó a felugró üzeneteket már rég nem olvassa el, és csak a tovább vagy az ok gombot keresi; másrészről a facebookolók egy jelentős része meg van arról győződve, hogy amit a közösségi oldalon talál, az a Facebook által jóvá van hagyva, és ennek megfelelő megdöbbenéssel tapasztalja, ha valamiről kiderül, hogy csalás.
Éppen ezért, bár hipotetikusan hihető, hogy vannak értelmes alkalmazási területei az ilyen bizalmas adatoknak, hogy azok megismerésével a felhasználó életét valahogyan könnyebbé és jobbá lehet tenni. Információbiztonsági szakértők szerint a Facebooknak némileg hasonulnia kellene az Apple alkalmazásboltjához, és ha nem is szeretné a milliónyi keringő alkalmazást végignézni, létre kellene hozni egy valóban a Facebook által jóváhagyott fejlesztői csoportot, amelynek tagjaiban a felhasználók szabadabban megbízhatnának.
De persze ez felelősséggel jár és azt senki nem szereti.
AJÁNLOTT LINKEK:
Adatvédelmi szakemberek aggódnak a Facebook miatt – angolul (Mashable)
