1. Videó
Egy évtizede ilyenkor nem letöltöttük a legújabb kasszasikert, hanem kölcsönkértük VHS-en, esetleg leugrottunk a sarki videotékába és irigykedtünk a tulajra és alkalmazottakra, hogy a nap végén mekkora választékból vihetnek haza aznap estére.
Manapság persze a DVD sem számít nóvumnak, sőt, az egyre nagyobb kapacitású és kisebb méretű külső merevlemezek mellett macera már az (újra)írással foglalkozni.
Például a Kör című horror mennyire lenne komolyanvehető a VHS kazival, ha manapság jönne ki? Vagy ma már egy Blu-ray lemezről szólna a film?
2. Vonalas telefon
Annak ellenére, hogy tíz évvel ezelőtt a mobil már nem számított a top tízezer úri mulatságának, a biztonságot jelentő vonalas telefonszámtól azok sem voltak hajlandóak megszabadulni, akiknél már a család minden tagja mobilról tolta.
Persze így meg már a telefonbetyárkodás sem annyira vicces.
3. Telefonhívás
Ráadásul az évtized elején még az elvárások is mások voltak. Ha 2000-ben megkérdeztünk volna egy járókelőt, hogy mit kell tudjon egy telefon, a válasz egyértelműen a telefonálás és az SMS lett volna. Ma? Jó, ha az nincs az elvárások között, hogy kösse be a cipőfűzőnket, de az eredeti két funkció már erősen háttérbe szorult.
Erre legszebb bizonyíték a manapság előtérbe került okostelefon-oktató reklámok sorozata, amely szvsz inkább idegesítő, mint informatív.
4. Fax
A fax ugyanazzal a lendülettel tűnt el az életünkből, mint a betárcsázós internet: a szélessáv elterjedésével. Ha valaki már nem is emlékezne erre a technológiára, a fax olyan volt, mint egy szkenner és egy postafiók egyben, csak fekete-fehérben.
S míg persze az ismerősök körében alig találjuk már ezt az ósdi masinát, azoknál a hivataloknál, akik szkennelve nem hajlandóak valamit befogadni, biztos hogy megtaláljuk még a faxszámot, amin ugyanaz az anyag már elfogadható.
5. Betárcsázós internet
És ha már szó esett róla, nem feledkezhetünk meg az ötvenhatká modemek és nekik megfelelő internet világáról sem, ahol percekig eltartott egy néhány megabyte-os anyag letöltése – ami természetesen óriásinak számított.
A betárcsázós internet azonban igényli a telefont, ráadásul a vonalas fajtából – így ennek akkor is el kellett tűnnie, ha a szélessávról sose hallottunk volna.
6. CD
Tíz évvel ezelőtt, bár a kazetta még nem tűnt el, itthon a legnépszerűbb adathordozó formátum a CD lett. Hirtelen egyedül a CD-n kezdett el terjedni mindaz, ami előtte floppy-n, szalagkazettán vagy VHS-en lakott. A népszerűség olyan méretű (volt) itthon, hogy kis hazánkban messze a nyugati trend után indult hanyatlásnak a fényes korong.
Persze manapság már egyszerűbb valamit átdobni mailen, fájlmegosztón, ftp-n vagy külső merevelemezen.
7. Papírtérképek
Tíz évvel ezelőtt nemhogy általános, de már-már elvárható volt az, hogy ha valaki egy hosszabb útra indul esetleg egy távolabbi célpont irányába, márpedig beugrik egy térképért, amit – ha mondjuk autóval teljesítené a távot – az út alatt nem egyszer belülről a fél szélvédőre, kívülről pedig a motorháztetőre nyit.
A GPS hódítását az mp3-lejátszókéhoz lehetne hasonlítani, hiszen a kompakt szerkezetek először célhardverként jelentek meg, kifejezetten ezzel a funkcióval – manapság pedig nincs telefon, amiből ne nyithatnánk agyunk motorháztetejére egy térképet, ha épp eltévednénk.
Persze egy GPS-kütyüvel ezt is nehezebb eljátszani:
8. Telefonkönyv és címjegyzék
Gyerekkorunk meghatározó élménye a telefonkönyv – használni ugyan nem tudtuk mire, hiszen a telefon (ha volt a családnál) a felnőttek játékszere, de a vaskos kötet számos alkalommal találta magát a fenekünk alatt, hogy az asztalon lévő dolgokat jobban elérjük.
A Matáv minden évben kiadta a legfrissebbet és évente élmény volt kikeresni saját magunkat – ha épp le nem titkosítottuk a számunk.
A nagy telefonkönyvek mellett minden család kötelező darabja volt a notesz, amiben a családi és ismerősi kör számai kerültek ABC sorrendben feljegyzésre.
Ezeket váltották le először a kézi PDA-k, amik telefonszámok és feljegyzések tárolásán túl, semmit nem tudtak, majd – persze – a mobiltelefonok.
Manapság már csak erre jó:
9. Filmes fényképezés
Kattogtatunk a fényképezőgéppel, egyes esetekben még fel is kell húznunk minden felvétel után, majd pedig 24 vagy 36 kattintással később felnyitjuk a gép hátulját, kivesszük a filmtekercset, irány egy fotósbolt, ahol jó esetben egy-három nap alatt előhívják, mi pedig akkor csodálkozunk rá, hogy a képek fele használhatatlan.
Ugyan digitális gépek már az ezredfordulón is léteztek, többségük még elérhetetlenül drága és igen kis teljesítményű volt. A profi fotósok lenézték a zajos, helyenként jellegzetesen torz képeket, az átlagember pedig szimplán bonyolultnak találta azt, hogyan vigye át számítógépre az elkészült fotókat, és végül hogyan készítsen belőle kézzel fogható képet.
10. Emelt díjas telefonszex
Vicces vagy nem vicces, a 10 évvel ezelőtt roppant népszerű biznisznek számító telefonszex a kihalás szélén áll. Persze – mint minden új technológia esetében – az első hálózat létrehozásával egyidőben már töltötte is fel a pornót a netre, az elérhető “mennyiség” és “minőség” illetve sávszélesség csak az utóbbi 10 évben alakult ki.
A korabeli vicc tartja magát: letöltöttem az egész internetet, pornó nélkül két írott CD.
