Nincs is annál rosszabb, mikor több órányi mászkálás után végre összeszedett mindent az ember, amire csak szüksége van és a megkönnyebbülés helyett vár rá még egy leküzdhetetlen akadály: mozdulatlan sor a kassza előtt.
Nagyobb helyeken az ember körülnéz és mérlegel: hol állnak a legkevesebben; hol állnak a legkevesebben a legkevesebb kasszázandó termékkel; hol a leggyorsabb a kasszás, stb. Majd a gondos kiválasztási folyamat uán néhány perccel azon kapja magát, hogy a kiválasztott sor tényleg megállt és a mellette lévő gyorsult fel.
A statisztika gyakran hasznos, de ebben a szituációban megkeseríti életünket. Csak három kasszával számolva háromból egy az esélyünk arra, hogy valóban a mi sorunk legyen a leggyorsabb. Marad tehát két lehetőség: mi vagyunk a közepesen gyorsak (tehát van gyorsabb), legrosszabb esetben pedig a leglassabbak.
Ennek elkerülésére lehet ideális megoldás az egyetlen sor, amelyből érkezési sorrendben lehet az épp szabaduló kasszához fáradni. Szintúgy három kasszával számolva ezzel a módszerrel háromszor olyan gyorsan lesz kész ugyanannyi ember, mivel ha az egyik kasszánál dugó alakulna ki, az egyetlen sorból értelemszerűen a másik kettőhöz irányítják az embereket.
Hogy miért nem látunk mégis ilyen időhatékony megoldásokat országszerte? Saját magunknak köszönhetjük. Tudnillik annak ellenére, hogy így hamarabb végeznénk a vásárlással az egyetlen hatalmas sor látványa pszichikailag rosszul esik – méghozzá sokkal rosszabbul, mint azt nézni, hogy a mellettünk lévő sor gyorsabban halad.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudományos tény: gyorsabban halad a másik sor – angolul (Gizmodo)
