Annamária elvált szülei nélkül, szigorú nagymamájával töltötte a gyerekkorát egy kis faluban, majd megkereste kutyakiképző apját, aki felnőttként maga mellé vette. Miközben transzgenerációs problémákon mereng, huszonévesként inkább hol gyereknek, hol idősnek érzi magát, és a kutyák nélkül nem tudja elképzelni a jövőjét.
