Ha én hollywoodi rendező lennék, a következő filmemet Örményországban forgatnám, bármi légyen is az. A költségek elhanyagolhatóak, a lakosság barátságos, sőt kitörően kedves az idegenekhez, a táj pedig bármilyen történet hátteréül szolgálhat.
Hetilap: Világvevő
Van-e értelme bármit is felújítani Budapesten? Nem szunnyadó becsvágyunk azt mondatja velünk, hogy igen, elvégre világvárost építünk, illetve megpróbáljuk karban tartani.
Los Angelesben járva bárki leforgathatja a saját filmjét a 17 millió lakosú város félelmetesen eklektikus „díszletei” közt, anélkül, hogy befizetne a Universal Studios látványosságaira.
Valódi piac a könyvek párizsi ócskapiaca. Antikváriumokat pótol. A lakbérek egyre nőnek, s velük az üzlethelyiségek bére is mind magasabb.
Ki gondolta volna akár csak tíz évvel ez előtt, hogy honfitársaink egy része úgy jár majd Thaiföldre, mintha csak a Balatonra ugrana le?
Toronto egyetlen hibája az időjárás. Annak ellenére, hogy az Environment Canada hivatalos kiadványa szerint Toronto klímája az egyik legenyhébb egész Kanadában, saját tapasztalatom és a helyiek beszámolói más képet festenek.
Londontól Moszkváig több nagyvárosban sikerrel mutatkozott be hazánk az elmúlt esztendőkben.
Németország, sőt Közép-Európa legjelentősebb filmfesztiválja, a február 9. és 19. között megrendezett Berlinale az idén is tavaszt varázsolt a szeles-borongós Spree-metropolisba.
Vasúton utazom Salzburgba. A 125 éve született Bartókról kapta a nevét a vonat, amely a 250 éve született Mozart szülővárosába szállítja az utasokat.
Kilenctől tízig matekóra, tíztől tizenegyig tolerancia a zsidókkal szemben - dohog Emanuel Goldfarb, a középkorú újságíró hamburgi lakásában.
Réges-régi kubai élményeimbe feledkezve, fél nap alatt repültem Berlinből - Lisszabon érintésével - egyhetes barbadosi vakációmra. (Megfizetni nem igen tudtam volna az exkluzív üdülést: egy német utazási irodától nyertük a téli nyaralást.) Remekül éreztem magam távol a globalizációs stressztől és az öreg kontinenst fenyegető terrorhullámtól.
