Ködös hajnalon arra ébredni, hogy a férfi slicces harisnyanadrágban a nadrágját tébolyultan keresve fel-alá szaladgál az ágy mellett: az álmoskönyv szerint intő jel. Azért van rá magyarázat. Nem biztos, hogy feszes vádliját hangsúlyozandó húzta fel a bizarr alsóneműt, minden bizonnyal vadászatra készül. (Igen, lányok, ti egy vadász pasit fogtatok ki.)
Hetilap: Stíl
Egy szelet sajtot vettem a tányéromra a fogadáson, amikor a mellettem álló ismert modell megvetően ránézett a sajtra és csak annyit mondott: miért nem kened rögtön a combodra?
Parfümös üveget szed elő időnként a táskájából a bulin a csaj, majd meghúzza. Mit gondolhatnak róla a pasik? Kérdés ez akkor is, ha a pasik tudják, hogy ez a nagyon cool cucc egy, új alkoholos energiaital, amelyet Barbi stílusú csajoknak fejlesztettek, akik így egy hörpintéssel a koffein mellett rózsaszínre festett vodkát is magukhoz vehetnek.
Bizarr, elismerem, de igenis van instant állat. Éppen az, aminek hangzik. Szárított élőlény, amelyre ha vizet öntünk, kikel. Rák. (Most még csak rák. Brrr!) De nem sci-fit készülök írni, tehát nézzük a tényeket.
Döbbenetes - meséli barátunk -, hogy az egy hónapos kínai útjukon, amelyet hatuknak szervezett a neten, ismeretlen kínai utazási irodákkal ismeretlen, a turistautakon kívül eső városokba, még véletlenül sem fordult elő, hogy az egyik vasútállomáson vagy belső reptéren percre pontosan ne várta volna őket makulátlan kisbusz, mosolygós sofőr.
Az a helyzet, hogy egész jól voltam. Már-már abnormálisan sokáig. Nem állítom, hogy sosem vágytam más méretekre, nem szerettem volna szögegyenes hajat, és hogy nem lennék elégedettebb, ha leadnék két kilót, de kiegyeztem azzal, ami van.
Repülőrajttal indult az idei árverési szezon mind itthon, mind a tengerentúlon. New Yorkban a május eleji impresszionista és modern művészeti aukciók sztárja Picasso volt.
Most őszintén, ugye olyan, mint Bruckner Szigfrid, Rimapéntheki Rimai Péntek vagy Bőrönd Ödön.
Harmincöt éve, hogy megnyílt az első Starbucks Seattle-ben. A helyet sokan a kávéház McDonald’sának nevezték, de ez a legjobb esetben is csak féligazság.
És mit csináljak az én kincsemnek a szülinapjára? - kérdezte a nagymama gondolván, hogy a hétéves típusú unoka fejében majd fel-felvillanak a töltött csirkétől kuglófig terjedő széles skála elemei, nehéz döntés elé állítván a gyermeket.
Nyakkendője elárulja ki-ki mennyit ér; bemutatja az embert, leleplezi énjét, tükrözi a szellemét - írta Honoré de Balzac. Márpedig a nagy realista csak tudta.
Valójában a kamaszok maximum érdekesnek találják szüleik világát, de nem tudják, ki volt Biszku Béla, és nem is érdeklik őket.
Komolyan kérdezem. Hogy jutottunk idáig? Hogy a berepülőpilótáknak kifejlesztett napszemüveget, az űrhajósoknak kitalált ruhaneműt és a hegymászóknak kikísérletezett cipőt hordjuk?
