Ezt a könyvet jó egy éve olvasom. S olvasását még sokáig folytatni fogom. Ugyanis a nyelvről szól. Arról tehát, ami valamennyiünknek lételeme.
Hetilap: Ex libris
Bizonyára sokakat ébresztettek rá a nagy gondokat okozó hazai árvizek a közkeletű vélekedésre: az időjárással mindig baj van.
Kétféle ostobaság létezik: a rövidlátás és az előrelátás - írta Stanislaw Lem.
Jobb a kóla, ha édesebb. A fogyasztók háromnegyede legalábbis az édesebb ízeket választja, ha a márkát nem ismeri.
Legújabbkori történelmünk szégyenletes fejezetéről, a magyar zsidóság a megsemmisítő táborokig vezető útjáról már sokat tudunk.
Már odatette a pontot a kézirat végére, amikor a tavalyi előrehozott választások meglepetéseként - az ország történetében először - női kancellár vette át Németország irányítását.
Sokkal kevésbé veszélyesek az atomerőművek, mint a rengeteg halálos áldozatot követelő szénbányák, az utóbbiakat mégsem akarják bezáratni - mondotta nemrégiben Oláh György.
Gyurcsány vagy Orbán? címmel jelentetett meg kiadványt a választások előtt a politikai elemzésekről, illetve közvélemény-kutatásairól ismert Political Capital.
A politikusok önírásainak indítéka - némi rosszmájúsággal - mindig is az önigazolás szándéka volt. Nincs ez másképpen Medgyessy Péter az országgyűlési választásokat megelőzően boltokba került Polgár a pályán című könyvével sem.
Jó szolgálatot tett a Nemzeti Tankönyvkiadó a magyar közgondolkodásnak, amikor az eredetiben a világ egyik vezető tudományos kiadójánál, az angolszász Palgrave-MacMillannél megjelent iker-köteteket elérhető áron és igényes kivitelben tette hozzáférhetővé.
Költő és színházi ember, Jean-Claude Simoën ötlete volt párizsi kiadónál szerelmes lexikon címmel könyvsorozatot indítani.
Vajon két Magyarország lenne egy országon belül? - teszi fel a kérdést a Korridor kutatócsoport hat jeles társadalomkutatója az általuk jegyzett tanulmánykötetben.
Mindenkinek, így Mathias Bröckersne is elemi szabadságjoga, hogy mérhetetlenül rühellje az Egyesült Államok jelenlegi elnökét, George W. Busht.
Ez nálunk lehetetlen - vélték 1944-ben a zsidó hitközség vezetői, hasonlóan a hazájukhoz hű zsidó vallású állampolgárok százezreihez, még ha értesültek is a nácik által megszállt országok hitsorsosainak kifosztásáról, gettóba zárásáról, deportálásáról. A fenyegető veszély nagyságát a legvilágosabban az akkortájt kis létszámú cionisták vezetői ismerték fel, akik komoly szervezkedésbe kezdtek, hogy minél több embert mentsenek meg a haláltáboroktól.
