Téli egek szikrázó kék szemed afrika forró öled tikkasztó melege buja varázslat szerelemre igéznek
gábor jenő
vihart kavar felszakad kutat utánad a sóhaj látlak-e még,
Nélküled szerelem oltárán áldozni elébed térdepelnek aranyló hajnali fények szemedben lassan oldódik elillan a könnyű álom szétárad a világon
Lesz még egyszer kikelet csiklandozom a tenyered vállamra hajtod fejed eljutunk majd az ágyig képzelgek rólad addig is
Kelő nap Múló éjszaka paplana alatt bujkál a fényes hajnal széles mosolyoddal kezdődjön mindig a nap. Úgy ébredj kicsattanó erőben,
Gábor Jenő Mikor felébredsz Azt hiszed idővel múlik a vágy? Hogy kopnak a szenvedélyek? Füledben mint sebes folyó zúg a véred mikor felébredsz
