Molnár Piroska a napokban a Partizán vendége volt, a vele készült beszélgetés során pedig egyebek mellett arról is szó esett, hogy a 80 éves színésznő az idő múlásával közelebb érzi magát azon barátaihoz, akik már nincsenek az élők sorában. Mint mondja, reggel már alig bírja bekapcsolni a rádiót, attól tartva, kinek a halálhírét jelentik majd be.
Ritkul az ember körül az ismeretségi, baráti kör. Azon kaptam magam valamelyik nap, Pogány Jutkának meg is írtam, hogy meg fogok bolondulni, mert halottakkal beszélgetek. Elfelejtem, hogy meghalt, és jaj, mindjárt felhívom és elmondom neki ezt. (…) Talán a Csomós Mari halála óta. Mari egyszerűen itt van velem. Minden este elmondom neki, hogy hallom a hangját, ahogy mondja, hogy »na Piros, mesélj!« Mert ő már nem nagyon mozdult ki az utolsó években. Lemondott mindent, ugye volt ez az erős tüdőbaja, este ha telefonálunk, el kellett mondani… most is hallom a hangját, hogy »na mondjad Piros, mi volt!« És akkor elmondom neki
– idézte a Blikk a színésznőt, akinek volt férjével, a tavaly elhunyt Eötvös Péterrel is különleges kapcsolata maradt fent.
Elég szépen tudtunk elbúcsúzni. Ez az egész halál dolog, ugye nyolcvan évesen elkezdi az embert izgatni, én nagyon is a »isá, por és homou vogymuk«-ban hiszek, pedig nagyon jó lenne az a felhőről láblógatós lenézős utóélet, hogy lássam, hogy mi történik a többiekkel, de szerintem ez van, nincs más. Mikor Péter haldoklott és esténként egy órát, másfelet beszélgettünk, valahogy akkor éreztem meg, hogy mi a halál… Szerdán fogod valakinek a meleg kezét és beszélgettek, és szombaton egy marék hamu… hát, az elég fejbevágós
– emlékezett vissza Molnár Piroska, hozzátéve: bár a házasságuk nem állta ki az idő próbáját, számára mindig is Eötvös volt a nagybetűs férfi.
A színésznő nemrég lapunknak is interjút adott, a vele készült beszélgetést itt lehet elolvasni:
