Albert Eduárd herceg – aki koronázása után a VII. Eduárd nevet viselte – 1841 novemberében született Viktória királynő és férje, Albert herceg második gyerekeként. Nyolc testvére volt, családja és közeli barátai csak Bertie-nek szólították. A királyi pár legidősebb fiaként ő lett a brit trón örököse, így szülei már gyerekkorától kezde vaskézzel nevelték, hogy felkészítsék az uralkodásra. A fiatal Eduárd társaságkedvelő gyermek volt, ám emellett lázadó is, akinek nem volt ínyére a tanulás.
Walesi hercegként tizenkilenc éves korában hivatalos körútra indult Kanadába, majd James Buchanan elnök meghívására az Egyesült Államokba is ellátogatott. Ezzel ő lett az első brit trónörökös, aki átkelt az Atlanti-óceánon. Feszült gyerekkora után a tengerentúlon tett látogatása egy teljesen új világot nyitott meg a herceg számára, ami tetszett neki.
Hamarosan azonban jobban is megismerkedett legnagyobb szenvedélyével: a női nemmel.
Egy prostituált és „a teremtés szent rejtélyei”
A herceg katonai karriert remélt – több lovagi címet is kapott –, trónörökösként azonban ezt megtagadták tőle. Csupán egy rövid ideig szolgált a Grenadier Guards nevű brit gyalogezredben 1861-ben, ugyanabban az évben, amikor az Oxfordi Egyetemről – ahol a Christ College-ba járt – átiratkozott a Cambridge-i Egyetemre, a Trinity College-ba.
Még akkor Írországba utazott, hogy harcászati alapismereteket sajátítson el. Több beszámoló szerint egy ott történt eset pecsételte meg később a viszonyát végérvényesen a szüleivel, főként Viktória királynővel. Jane Ridley történész VII. Eduárdról szóló kötetében azt írja,
