Kandász Andrea még júniusban szenvedett biciklibalesetet, melynek következtében a jobb kezén lévő orsócsontja és a bal csuklója is eltört, utóbbit végül műteni is kellett.
A műsorvezető most a Borssal osztotta meg, hogy két hónappal a baleste után már gyógytornára jár. Megszabadult mindkét gipszétől, ám nagyon nehezen viseli, hogy még mindig nem épült fel teljesen, így alapvető mozdulatok is problémát jelentenek neki, és sportolni sem mer, pedig a mozgás korábban szerves részét képezte a napjainak.
Sokkal gyorsabb gyógyulásra számítottam, de tévedtem. Miután lekerült a rögzítés, akkor éreztem meg igazán, mennyire elgyengült az operált karom. Nagyon nehezen élem meg, hogy még mindig nem emelhetek, nem erőltethetem meg, és olyan alapvető dolgokat sem csinálhatok, mint például egy kilincs lenyomása, vagy egy ásványvizes palack kinyitása
– magyarázta a lapnak a műsorvezető, akinek július végén 5 és fél hét elteltével került le a gipsz a másik karjáról is. Aznap délután már műsort vezetett, és elmondása szerint csak annyi nehézsége volt, hogy ki kellett választania a legkönnyebb mikrofont, amit végig tudott tartani.
Hozzátette, az orvosa biztosította, hogy nagyon szépen gyógyul mindkét karja, és minden úgy forrt össze, ahogyan kellett, ami nagy örömöt jelentett a számára. Az elmúlt két hónap viszont megviselte lelkileg, sérülései ugyanis mindenben hátráltatják.
Nem tudok sportolni, vagyis még nem merek, féltem magam. Szerettem volna egy futóversenyen részt venni, de sajnos egyelőre ezt is el kellett engednem. Az egy dolog, hogy a lábam ép, de egy rossz lépés, és újabb baj történhetne. Az nagyon zavar, mivel nem sportolok, helyette eszem. Eddig megvolt a napi rutinom, az étkezésem is ehhez igazodik, a baleset óta ez teljesen felborult. Nem vagyok édesszájú, de időnként egy kis csokit is megengedek magamnak. Megváltozott a személyiségem az elgyengülés miatt. Úgyhogy arra jutottam, nem folytathatom így tovább, ezért most már odafigyelek az étkezésemre, és tudom is tartani.
Mint mondja, erőteljesen még nem tud kapaszkodni, mert nagy fájdalmai vannak, és még legalább egy hónapra szüksége lesz, hogy visszanyerje az erejét – vezetni viszont ismét elkezdett a napokban.
Automata kocsim van, a sebességváltás még biztosan nem menne. Ez óriási előrelépés, mert nem szorulok minden pillanatban a családomra. Jó tanulsága, vagy következménye a történteknek, hogy nem okoz gondot már segítséget kérni. Otthon pedig szépen kialakult minden, áthelyeződtek, pontosabban felcserélődtek a feladatok. Megtanultunk együttműködni. Lelki értelemben, sprituálisan biztosan azért kaptam ezt, mert eddig azt hittem, hogy mindig mindent egyedül kell csinálnom. Ez volt a tanulópénz, mert mint kiderült, nem mindent tudok jobban, mint mások.
