A Nők Lapja friss számának címlapján Király Linda van, az énekesnő az újságnak adott nagyinterjúban egyebek mellett énekesi pályafutásáról mesélt. Mint elmondta, szülei nagyon hamar felismerték a tehetségét, de édesapja, Király Tamás, a Color zenekar egykori tagja nem akarta, hogy gyerekei is zenészek legyenek.
Király Linda 17 éves volt, mikor családjával hazaköltöztek az Egyesült Államokból, és bár Magyarországon is beindult a karrierje (először Presser Gábor írt neki dalt Szerelem utolsó vérig címmel, majd kiválasztottak Az operaház fantomja című musical egyik főszerepére), az énekesnő úgy tartja:
De ki tudja, mi lett volna belőlem, ha Amerikában maradunk!
„Tizenhárom éves korom óta egy híres amerikai zenei suliba jártam, ahova hatszáz jelentkező közül választottak ki, és klasszikus éneklést tanultam. Egymást követték a koncertek, és egyszer, amikor a Carnegie Hallban léptem fel, meghívtam rá a szüleimet is. Azt hiszem, apu akkor látta be, hogy a lánya komolyabban gondolja ezt a dolgot, mint ahogy ő sejtette. Azóta teljes mellszélességgel támogat” – fogalmazott az énekesnő, hozzátéve:
Éppen amikor hazakészülődtünk, merült fel, hogy esetleg bekerülök a híres The Mickey Mouse Club televíziós csapatba, többek közt Britney Spearsszel és Christina Aguilerával, erre azonban már nem kerülhetett sor.
Király Linda aztán huszonegy évesen ötéves szerződést írt alá a világ legnagyobb lemezkiadójával, a Universal Musickal.
Attól kezdve a legnagyobb zeneszerzőkkel dolgoztam, el is készült egy dal, amit azonnal rongyosra játszott a rádió az egész világon, a Can’t Let Go. Később felénekeltem egy duót Eric Benét-vel is, ami arra az albumra került fel, amit végül Grammy-díjra jelöltek. A saját lemezem mégsem készült el soha, amennyire én tudom, a menedzsmentem hibájából
– mondta el. Végül úgy szökött haza, és még néhány évig nem énekelhetett, mert szerződésben állt velük. Elmondása szerint ez a csend jól esett a lelkének akkor. Ideje nagy részét zeneszerzésre fordította, ami egy terápiával is felért számára.
A Mickey Mouse Clubról nemrég jelent meg egy hosszabb írásunk:
