Csütörtök este debütált az 1KANAPÉN legújabb része, ahol Rácz Jenő volt Osváth Zsolt vendége. A beszélgetés során szó esett a séf pályakezdő éveiről, a karrierépítéséről, illetve egyebek között arról is, látja-e még magát a tévében tíz év múlva.
Mint mondta, már tinédzserként dolgozni kezdett, mert nagyon szeretett volna pénzt keresni: 14 éves korában néhány napra kipróbálta magát egy gyorsétteremben, de volt árufeltöltő is.
Ezek is olyan dolgok, amik emberré tettek. Én nem voltam mindig az, aki most vagyok. Rohadt keményen dolgoztam, és azt tudtam, hogy nem lehet másokra hagyatkozni. Azt már nagyon korán felfedeztem az életben, hogyha mindig arra vágysz és vársz, hogy a másik oldja meg helyetted, vagy más adjon, akkor nem leszel sikeres. Én ezt minél hamarabb meg akartam szüntetni
– fogalmazott a séf, aki a középiskola után Anglia felé vette az irányt, hogy szakácsként dolgozhasson.
Pályakezdőként az önéletrajzával a kezében járta a várost, míg végül talált egy jó éttermet, ahol a főszakács magyar volt. Mint mondta, hét éven át csak szobákat bérelt lakásokban, hogy félre tudjon tenni a jövőjére.
Angliában olyan durva árak vannak, hogy mindenki szobákat bérel. Igazából én is összeköltöztem több emberrel. Ezt évekig csináltam. Szerintem ilyen huszonnégy-öt éves koromig, hét éven keresztül én folyamatosan csak szobákban éltem
– árulta el a séf, aki emlékei szerint az említett időszakban olyan emberekkel is közös fedél alatt élt, akikhez hasonlóakat a legtöbben csak filmekben látnak.
Ott drogoztak, és nem tudom, én meg magamra zártam az ajtót. Én csak dolgozni jártam. Az volt a szerencse, hogy hétből hét napot dolgoztam, tehát én ebből csak annyit láttam meg érzékeltem, hogy már hajnali három van, és még mindig szól a zene, valami csajok vannak a csávónál, és közben megy a kooperálás.
Hozzátette, nagyon tudatosan bánt a pénzével, és volt idő, amikor egyfontos mirelit pizzán élt.
Arra voltam hivatott fejben, a saját elveim alapján, hogy én többre szeretném vinni, és hogy ezt én érjem el. Bennem nagyon erős volt, hogy nem akarom, hogy nekem bárki bármit tegyen, hanem én akarom elérni. És tudtam jól, hogy ahhoz, hogy azokat a pontokat elérjem, ahhoz egyfontos pizzát kell naponta egyek. Kiszámoltam előre, hogy mennyit, kiszámoltam mindent előre.
A munkahelyváltásait is igyekezett jól időzíteni, míg végül egyre magasabb pozíciókban kezdték el alkalmazni. Hangsúlyozta, akkoriban nem gondolt arra, hogy egy napon majd ismert lesz és másokat inspirálhat: csakis arra vágyott, hogy anyagi biztonságra tehessen szert.
Mielőtt visszatért volna Magyarországra, az Egyesült Királyságot követően dolgozott Dániában és Szingapúrban is. Mint mondta, mindhárom térségben sokat tanult, de megvoltak a buktatók is.
Azt gondolom, ha neked megvan az, hogy miért dolgozol, akkor eleve nem tudsz vesztes lenni ebben az egészben. Ha viszont halálra dolgozod magad, nincs eredmény és ugyanott tartasz, akkor az egyértelműen nem a világ hibája, hanem a sajátod. Én ezt látom kicsit, hogy a magyar mentalitásban, sok esetben mást hibáztatunk a saját magunk sorsáért, meg mástól várjuk a segítséget. Szerintem ez a legnagyobb magyar emberi probléma. A legfőbb dolog az, hogy bárki bármi csinál, magáért csinálja, és csinálja holnap jobban. Szerintem csak így lehet az ember nem depressziós.
Hangsúlyozta, hogy a drogokat és az alkoholt mindig is messziről kerülte a konyhában, és le is nézte azokat, akik szerhez nyúltak a munkahelyein.
Saját bevallása szerint máig gyengesége az, hogy nem tud nemet mondani, amiért gyakran átlépi a saját határait. Emiatt nemrég egy munkahelyi kiégésen is át kellett esnie.
Semminek nem örültem már, semminek. És az emberek utálata, az pedig ott jött létre, hogy igazából én minden nap megkérdezem az éttermeimben, hogy hogy vannak a vendégek. Ettek-e ma, éhesek, izgatottak? Próbálom őket jókedvre deríteni, szórakoztatni. De engem sose kérdez meg senki, hogy én hogy vagyok. Ebbe tud besokallni az ember. Eltelnek az évek, hajtod magad mint egy állat, az emberek is ezt látják rajtad – ki milyen véleménnyel, tök mindegy –, de a nap végén elfelejtettem az esszenciát, a forrást hogy miért csinálom.
A műsorvezető érdeklődésére Rácz elmondta, a történtek hatására úgy döntött, heti három pihenőnapot ítél meg magának, amit bár igyekszik, de nem mindig tud maradéktalanul betartani.
Ami a tévés szerepléseit illeti, a séf úgy fogalmazott, szerinte ha valaki nem nagybetűs tévés vagy műsorvezető, csak egy kelléke a médiának, és ha elhasználódik, nincs tovább.
A média egy elképesztően kegyetlen világ, amiben nincs lélek. Az az igazság, hogy nekem már kicsit borsódzik a hátam tőle. Nem tudom, hogy meddig akarom. Mert én az üzleti életben, a konyhában sokkal otthonosabban mozgok. Azt gondolom, ameddig az embernek van kedve, csináljon bármit. De ahogy azt fogom érezni, hogy már nincs kedvem, akkor bármilyen felkeresés jöhet, nem fogok egyszerűen semmit sem vállalni
– jelentette ki, hozzátéve: 10 év múlva reméli, hogy a mostaninál lassabb életet élhet, és lesz lehetősége arra, hogy időnként csak a lábát lógassa, és meg tudja élni mindazt, amit az évek alatt felhalmozott.
A teljes beszélgetést ide kattintva lehet meghallgatni.
