A Balaton megkerülhetetlen a nyár beköszöntével, azonban azt, hogy miként is néz ki a pezsgő életű főszezonon kívül a magyar tenger, Bartha Dorka projektjén keresztül követhetjük végig, aki a Balaton Offseason Instagram-profilt 2020 februárjában indította útjára. Dorka aki az ELTÉ-n végzett történészként, majd kulturális örökségekkel foglalkozó mesterképzését esztétikai és magyar szakkal egészítette ki. A fotográfia 15 éve része az életének, amit autodidakta módon sajátított el. Ennek ellenére sikerességét mutatja, hogy az Instagramra feltöltött négyzetes képeiből először 2022-ben a Telep Galleryben szervezett kiállítást, majd 2023-ban Weiler Péter festményeivel és digitális alkotásaival közösen nyílt tárlata a balatonboglári Kék kápolnában, a Vörös kápolnában, a Strand fesztiválon, a mindszentkállai Jókai7 és végül a Hybridart Space Galériában. A nosztalgikus képek mögött megbúvó történetek pedig a Balaton Offseason – Amikor a magyar tenger partja kiürül című, a napokban megjelenő könyvben kerülnek bemutatásra.

Ez az a Balaton, amit szeretünk – mondja Dorka. A képein ott vannak gyerekkorunk, szüleink és még nagyszüleink kedvenc üdülőhelyszínei is, kérdés, hogy a napjainkban aktívan zajló építkezések mennyit hagynak meg ebből.

„Lassan öt éve fotózom szisztematikusan a szezonon kívüli Balatont, eddig főleg az amúgy is alulreprezentáltabb déli partot. Kezdetben a táj szokatlanságára kaptam fel a fejem és a fényképezőgépem, mint az elsárgult nád, a mérges-mocsárszínű Balaton, a partra rángatott stégek, a pasztell színű reggeli ködök. De ahogy egyre többet bringáztam és fotóztam, felfedeztem a tópart egészen különleges és nagyon izgalmas atmoszférájú építészetét magamnak. Mára a fotógyűjtemény gerincét ez adja, az elmúlt közel 170 év nyaralói, a svájci stílusú villáktól a posztmodernig, a panziótól a hostelekig, csárdáktól a Laci kifőzdéig, meg persze a kedves halacskás-hajós kerítések és mindenféle kreatív tipográfiai megoldások.

Fél évtized alatt is mellbevágó az a változás (pusztítás), ami a Balatonnál lezajlott, úgyhogy mára ez egyfajta leletmentés is, azt szoktam mondani, hogy egy ábrándos, dreamy filterbe csomagolt örökségvédelmi projekt valójában.

Mára nem csak a fotózást élvezem, a gondtalan utakat, tekergést, felfedezést, de talán ennél is izgalmasabb az, amikor egy-egy képnek kibomlik a története a kommentekben vagy személyes üzenetekkel. A legtöbbször a nyaralók tulajdonosai mesélnek, ami felbecsülhetetlen értékű információ, hiszen kikutathatatlan a régi újságokból és legtöbbször a szakirodalomból is. De kertmozik, hotelek, strandok, fagyizók fotói is sok ember kedves emlékeit előhozzák” – írja a munkájáról és motivációjáról Bartha Dorka.