Demcsák Zsuzsa egy interjú keretein belül Kandász Andreának mesélt a szüléstörténetéről. A műsorvezető visszaemlékezése közben elmondta, első gyereke érkezésekor az orvosa annyira szenvtelen volt, hogy csak a szülésznőre tudott támaszkodni.
Az nagyon-nagyon csúnya volt, ahogy akkor az orvos bánt velem. A szülés előtt semmilyen fizikai fájdalom nem volt az életemben és fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám. Adtak nekem oxitocint, hogy gyorsítsák a szülést, mert a fiam kicsit bealudt. Az orvosom egy nagyon konzervatív orvos volt, pedig egy fiatalember volt. Baromi keveset foglalkozott velem, ha a szülésznő nem lett volna, nem is tudom. Gyakorlatilag a volt férjemmel beszélgetett órákról, kocsikról. Ha egy kicsit is foglalkozott volna velem, vagy ha embernek néz, nemcsak egy strigulának. Nagyon furcsa volt.
Maga a szülés is fájdalmas élmény volt Demcsáknak, nem csak a közeg:
Olyan fájdalmat azért nem nagyon él át az ember. Kiabáltam, nyilván. A doki pedig rám szólt, hogy kiabálás helyett inkább toljak. Egy ponton abbahagytam mindent, felültem, letegeztem a dokit és káromkodva közöltem, hogy én nem szülök. Ekkor kezdett el komolyan venni és nem sokra rá meg is született a fiam.
