Till Attila volt a Probléma Hajóssal és Márkóval című műsor legutóbbi vendége. A műsorvezető-filmrendező a beszélgetés során múltbéli függőségeiről is beszélt a műsorvezetőkkel.
„Szerintem a mámor meg a testvére, az extázis, az mindig kell, az nagyon jó. De én személy szerint lemondtam róla. Nem minden formájáról, de az alkoholos-drogos éjszakai pörgésről igen, aminek fontos ismérve volt, hogy akkor tudtam igazán pihenni” – magyarázta Tilla, majd úgy folytatta:
Mert én mindig fejbe lőttem magam a szerekkel, gyorsított eljárásban, és utána nem tudtam leállni. Tehát két napig folyamatosan lőttem fejbe magam, és ezzel megállt az idő.
„Az egy nagyon fontos része volt ennek az egésznek, hogy szerintem iszonyú erős élmény az ember számára, amikor nincs idő. Az valahogy egy mágikus pillanat, és én ezt csak a szerekkel tudtam elérni, de azokkal azonnal. Erről a részéről azonban lemondtam, mert ellenem fordultak olyan értelemben, hogy már nem tudtam jól kezelni, és már annyi egyéb probléma volt belőle. Annyira elkezdtem szétesni, hogy már nem teljesen éreztem jól magam. Már nem önfeledt mámor volt, hanem belekeveredetek olyanok, hogy már külső szemmel láttam magam, és éreztem, hogy már nem az igazi.”
Kifejezetten jól esett és nagy megújulás volt, hogy lemondtam róluk, hogy szakítottunk. Már nem is dohányzom. Az alkohol és a drogok egy bonyolultabb világ, de a cigivel nagyon genyó lettem. A cigarettát hülyének nézem, megvetem, már büdösnek tartom. Vele teljesen megszakadt a viszony, de a többieket azért tisztelem.
Elárulta, 15 éves korától kezdve fogyasztott alkoholt, és csak később jött rá, hogy „az emberek többsége egészséges viszonyban van a szerekkel, fiatalkorukban is. Tudnak megálljt parancsolni a dolgoknak, már csak biológiai szempontból is, mert rosszul lesznek.”
Mindig irigyeltem azokat, akik isznak négy sört, és aztán megfájdul a fejük, és elkezdenek vizet inni, ugyanolyan jól érzik magukat
– tette hozzá.
Azt mondja, ma már nem tudja megállítani az időt úgy, mint régen, de nem is feltétlen vágyik rá.
Azt hiszem, én ezektől a dolgoktól már félnék. Hat éve nem csinálok semmit. Hat év alatt egy másik univerzumba kerülsz át. Egy picit edző lettem, én már nem lehetek versenyző.
Mint elárulta, legújabb filmje is a nem ivó alkoholistákról szól, ami bizonyos értelemben a terápia része számára.
Már elég nyugodt állapotban vagyok, hogy mind az alkoholista és nem alkoholista, tehát az ivó és nem ivó részét is látom vagy érdekesnek tartom. Én már félek ilyen értelemben a szerektől, már nem tudom, hogy fel tudnék-e szabadulni. Lehet, hogy most már nem esne olyan jól megállítani az időt.
A teljes beszélgetést a YouTube-on lehet megnézni.
