A Szemlélek Társalgó című műsor legújabb adásának Geszti Péter volt a vendége. A médiaszakember egyebek között arról is beszélt, hogy a sorsunkat alapvetően a kezünkbe kell vennünk, különben agyonnyomnak az olyan terhek, mint a háború, az infláció, amire egyébként nincs hatásunk.
Többet kell művelődni. Ez rossz hír azoknak, akik nem szeretnek olvasni. Akkor menjenek színházba. Minden, ami az embert gondolkodásra készteti, az egy más állapotba helyez. Hogy nem azt ismételgetem, ami az összes kocsmában, strandbüfében hallható, hogy »ez is megtörtént velünk, mindig van lejjebb«. Azt kell keresni, mi az, amit én, személy szerint megtehetek azért, hogy magasabbra jussak, hogy többet értsek, jobban gondolkozzak, többet adjak másoknak.
Geszti úgy véli, nagy-nagy gondok vannak a magyar gondolkodásban:
Évtizedeken keresztül ahhoz lett hozzá szoktatva a magyar lakosság, mondjuk a II. világháború után, hogy van egy adott doboz, ezen belül kell gondolkodnod, nem léphetsz ki belőle, cserébe az állam biztosít neked egy csomó mindent a szocializmuson belül: kezdve az egészségügyi ellátástól, a nagyon olcsó színházjegyen át, az olcsó benzinig. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy majd az állam ad, majd valahogy megoldja. Furcsa módon, másfajta módon, mint a Horthy-korszak dzsentrijei, de mindenki járulékleső lett. Mindenki azt lesi, hogyan lehet valahonnan lecsípni a közös adóösszegekből valamit, amihez kiskapukat keresünk. Személyes hálózatokat, amiken keresztül hozzáférhetünk a közös vagyonhoz, és nem azon gondolkodunk, hogy a saját szorgalmunk, magunk fejlesztése révén eljussunk valahova, ami egy sikeres vállalkozást, projektet hoz létre, ami nem a közösségi pénzből keresi a megvalósulásának anyagi lehetőségeit. Ez nagyon súlyos a magyar gondolkodásban.
Hozzáteszi azt is: „Azt szoktam mondani: digitális feudalizmus van, mindenünk megvan, ami más, nagyon fejlettnek mondott országnak is, de a gondolkodásunk szépen visszament a vármegye és a főispán irányba”.
