Augusztus első napjaiban több vihar is lecsapott az országra, az egyik Vadon Janiék otthonában is jelentős károkat okozott. Erről a rádiós a Balázsék című reggeli műsor hétfői adásában mesélt. Mint kiderült, ő éppen a Bakonyban tartózkodott, amikor megtörtént a baj.
A környékünkön hajnali kettőkor csapott le a vihar. Ezt onnan tudom, hogy a kamerafelvételeken látszik, mikor kúszott be hozzánk az a pár köbméternyi víz, ami aztán elárasztotta a teljes pincénket
– mondta el Vadon.
Ültem a szállodai szobámban, fogtam a telefont, és néztem a kamerafelvételen, ahogy jön be valami a kapunk alatt, mint egy rohadt nagy kígyó. Hátra megy, ott szépen bekanyarodik, és kettő perc alatt a teljes garázslejárónkat feltölti vízzel. Ülök, elindul egy izzadságcsepp a homlokomon és elkezdek remegni
– idézte fel Jeni a felkavaró történéseket.
Elmondta, a garázsban kondigépeket, valamint mosó- és szárítógépet tárolnak, de ott van minden könyvük és családi ereklyéjük is. Ráadásul a rádiós lánya otthon volt aznap éjszaka.
Hazafelé az út az merev iszonyat, a gyerek egyedül volt otthon, imádkoztam, nehogy lemenjen
– tette hozzá Jani, megjegyezve: az elektromos gépek a hálózatba kötve álltak a vízben, ezért életveszélyes áramütést okozhattak volna.
Hazaértünk, lekapcsolom a villanyórát, odamegyek a pincelejáróhoz, kinyitom az ajtót, felkapcsolom a lámpát, és látom, hogy egy kacsa elúszik. És mi az, ami megúszta? A macskaalmos tál. Mint egy csónak, elúszik a szemem előtt… Bemegyek, és mikor azt látod, hogy a vízen keresztül dereng a CD-lejátszó. Kicsit elkezded pásztázni elemlámpával a falat és a vizet, a polcok leszakadva, könyvek a vízben… Alsó polcon tárolod praktikus okokból a legnehezebb, a legdrágább, a legszebb, a legszínesebb albumaidat, könyveidet
– magyarázta Vadon Jani, aki abban bízik, hogy a biztosító valamelyest kárpótolja majd őket, bár a családi emlékeket nem lehet pótolni.
Tudsz venni szobabútort, könyveket antikváriumból, edzőgépeket, de amikor azt látod, hogy a gyereknek a gyerekkori képei, meg a fekete-fehér családi fotók, a harmincas évekből dédinek a fotói… Alig maradt apámról kép… Nálunk egy régi kofferben voltak a közös képeink, és reménykedtem, hogy addig nem ér el a víz, és de. Felemeled a kis koffert, folyik ki belőle a víz, és arra gondolsz: ezt hogy fogod pótolni? Maximális együttérzésem mindenkinek, aki hasonlóképpen járt, mert ez egy borzasztó érzés, és nagyon remélem, hogy nem fog előfordulni többször.
Megköszönte az együttérző üzeneteket, és hozzátette: nem célja sajnáltatni magukat, tudja, hogy vannak, akik náluk sokkal rosszabbul jártak.
