A négy éven át zsúfolt teltházzal futó produkció főszerepeiben több mint másfélezerszer lépett színpadra Elizabeth Ashley és Robert Redford. Ez utóbbi lett a férfi főszereplője az 1967-es, világszerte nagy érdeklődéssel fogadott filmadaptációnak is, ahol a színészi pályáját nemrégiben kezdő Redford a Jane Fonda által játszott romantikus, mindig a felhőkben járó Corie mellett alakíthatta a nem kicsit merev, napi rutinjaihoz foggal-körömmel ragaszkodó ügyvédet, Pault.
Mert valójában az ellentétek nagyon is vonzzák egymást: Neil Simon ezzel az egyszerű felismeréssel aratta vígjátékírói pályafutása alighanem legnagyobb sikerét. Hiába lángol és vakít a szerelem, a mézeshetek utáni dolgos hétköznapok mindig arról is szólnak, hogyan idomul-alakul egymáshoz az egyetértésben választott kötelesség, vagyis a boldogító igennel megpecsételt házasélet során két, amúgy egymástól fényévekre fekvő személyiség.
Neil Simon szellemes, kompakt szituációkon keresztül tanítja meg Corie-nak és Paulnak, meg persze az akár a saját életéből ismerős helyzetekre időtől és helytől függetlenül kíváncsi nézőnek, hogyan lehet, mert érdemes összecsiszolódni akkor is, ha ez elsőre megugorhatatlannak tűnik.
A kapcsolatnak, ha nem is szakítópróbája, de kihívást jelentő akadálya a címbeli aktus, vagyis az, hogy Paul képes-e mezítláb a parkban sétálni? A szerelmes pillantások, a huncut évődések és a majdnem szakításba forduló összezörrenések törvényszerűen követik egymást ezen az estén. Aggodalomra azonban semmi ok: anélkül, hogy túlságosan spoilereznénk, annyit elárulhatunk, hogy könnyű kézzel, magabiztosan megírt vígjátékról van szó, ami ideális kikapcsolódás párkapcsolat előtt, után és közben élőknek egy kellemes nyárestén. Az előadást magát pedig nézzük azért, amiért, vagyis akikért érdemes: a testreszabottan szerepeket életre keltő színészekért.
Azonnal meg kell persze jegyezni, hogy Jane Fonda és Robert Redford után Corie és Paul bőrébe bújni komoly színészi kihívás bárkinek. Sok évtizeddel ezelőtt a Madách Színházban Domján Editnek és Lőte Attilának tapsolhatott lelkesen a közönség. Szerencsénkre az Orlai Produkciós Irodához kötődő színészcsapat legújabb generációjának tagjait nem rettentik, inkább vonzzák a hasonló lehetőségek: László Lili és Rohonyi Barnabás játszótársaikkal, Kerekes Évával, Epres Attilával és Ficzere Bélával, meg persze Kocsis Gergely rendezővel közösen megmutatják, hogy Neil Simon hatvanas évekbeli New Yorkja nem is esik olyan messzire napjaink Budapestjétől.
