Szórakozás

„Újra kellene írni pár tankönyvet, ha bekövetkezne” – a The Last of Us gombapandémiája túlzó, de rávilágít veszélyekre

Liane Hentscher / HBO
Liane Hentscher / HBO
Azt már majdnem minden popkultúra-fogyasztó tudja, hogy az HBO ismét belenyúlt a tutiba a videójátékból tévésorozattá készített The Last of Us-szal. A posztapokaliptikus felütésű történetben két főhős sztoriját követjük, akik az emberiségre nézve halálos gombafertőzéstől sújtott Amerikában vándorolnak. A sorozatban látott parazita gombafaj nem kitaláció: valóban létezik, az ízeltlábúakból élőhalottakat csinál, viselkedésüket kontroll alá vonva irányítja azokat, majd testüket az Alien-filmeket megidézve „keltetőként” használja. Egy gombákra szakosodott professzort kérdeztünk arról, reális veszélyt jelent-e a sorozatban látott fertőzés ránk nézve, illetve elegendő figyelmet fordít-e a tudomány a telepes felépítésű élőlényekkel kapcsolatos veszélyekre.

Gombák. Néhányuk ártalmatlannak látszik, de sok faj másképp látja ezt. Néhány gomba ugyanis nem ölni akar, csak uralni. Kérdezek valamit: honnan származik az LSD? Egy gombából. A vírusok lebetegítenek, de a gomba az elmét befolyásolja. Vannak, amik rovarokat fertőznek meg, például bejut a hangyába, végighalad a vérkeringésén egészen az agyáig, majd elárasztja hallucinogénekkel, ezáltal kedvére irányítva a hangya elméjét. A gomba egyébként nem éli túl, ha a gazdatest belső hőmérséklete több mint 32 fokos. De mi van, ha ez változik? Mi van, ha a világ enyhén felmelegszik? Egy gén mutálódik: tömlős gomba, anyarozs, Candida, Cordyceps, bármelyik képessé válhat, hogy befúrja magát az agyunkba és irányítson. Ha ez megtörténik, veszítünk

– ezzel a nem túl biztató felütéssel kezdődik a The Last of Us című HBO-sorozat, aminek nyitó képsoraiban egy járványkutató fejtegeti a gombák lehetséges veszélyeit.

A fiktív tévébeszélgetésben messzemenő következtetéseket vonnak le egy lehetséges pandémiáról is, ami később beigazolódik a történet előrehaladtával. A Cordyceps gombanemzetség egyik fajtája elszaporodik, megfertőzi az emberiség jelentős részét, és a fertőzött emberek agyát kontroll alá vonva agresszív, saját fajtájukra támadó szörnyeket hoz létre belőlük. Nem is csoda, hogy a sorozat nézettsége az egekbe szökött.

De mennyire volt ez elrugaszkodott alkotói elképzelés a The Last of Us mögött álló rendezőpáros, Neil Druckmann és Craig Mazin részéről?

A valóságban is létező gombafertőzés képes ilyen szélsőséges mutációig eljutni? Egyáltalán: bármilyen formában veszélyes az emberekre?

A kiindulópont: David Attenborough

Druckmann a 2013-ban megjelent The Last of Us című videójáték kiötlője, aki az HBO-ra elkészült sorozat megalkotásában is oroszlánrészt vállalt Mazin mellett. Druckmann közel tíz évvel ezelőtt úgy emelte be a gombafertőzést a játék történetébe, hogy látta David Attenborough egyik dokumentumfilmjét, amiben a veterán természettudós példával illusztrálja, hogy a Cordyceps gombanemzetség miként támad meg egy hangyát, veszi azt az uralma alá, majd zsigereli ki teljes mértékben.

A parazitagombát a kreatív igazgató elég érdekesnek találta ahhoz, hogy a videójáték történetének kiindulópontját meglássa benne, egyben megpendítse: akár az emberekre, a civilizációra is ugyanolyan veszélyes lehet a természet, mint egy szorgosan menetelő hangyára.

Ezt a sorozatot a lehető legtudományosabbra akartuk alkotni. A játékban ezt remekül megtették, a Cordyceps lenyűgöző dolog, mi egy kicsit átformáltuk a tényeket, továbbgondoltuk. Fontos volt úgy tálalni ezt, hogy a nézők már többet tudnak a világjárványokról, mint öt évvel korábban. Sok oka van annak, hogy a sorozat úgy kezdődik: vannak vírusjárványok, amik veszélyesek, de lehetnek még rosszabbak is, amikről egyelőre nem tudjuk, hogy végig az orrunk előtt voltak

– ezt már Mazin ecsetelte egy interjúban.

Megelevenedő Alien-film

Dr. Kovács M. Gábort, az ELTE Biológiai Intézetének professzorát kérdeztük arról, milyen gomba a Cordyceps, és mennyire valós az, amit a képernyőn látunk róla.

Ez a gomba és rokonsági köre leginkább az ízeltlábúakat támadja. Talán a hangya a legismertebb elszenvedő alanya: a gomba átszövi a testüket belülről, és ebben az is különleges, hogy nem öli meg a rovart, de a viselkedését kontroll alá vonja. Az a vége a hattyúdalnak, hogy egy fűszálra felmászik a hangya, rászorít a rágóival a fűszálra, majd a gomba kinő a testéből, és elszórja a spóráit. Nagyon hasonlít ez az Alien-filmekben látottakra. Aztán azok a spórák megtalálnak újabb hangyákat.

A professzor kiemeli, számos hasonló stratégiával élő gomba létezik, melyek a legkülönbözőbb ízeltlábúakat parazitálnak, akár hernyókat, lepkéket, de föld alatt élő gombákat is megfertőzhetnek. A hernyókat fertőző Ophiocordyceps széles körben ismert gyógyhatású gomba is.

A szakember megnyugtató válasszal szolgál azzal kapcsolatban, hogy a Cordyceps hordoz-e magában fertőzési veszélyeket az emberekre nézve:

Vannak valóban komoly humán fertőzéseket okozó gombafajok, de nem ebben a rokonsági körben. Ha az immunrendszerünk, egészségi állapotunk rendben van, egy gombafertőzés általában nem jelent nagy problémát. Ha azonban megfertőződünk, és kialakul egy szisztémás gombafertőzés, az ellen nagyon nehéz védekezni, különösen nagy a veszély a gyenge immunrendszerű embereknél. A gombafertőzések jelentőségét globális szinten is elhanyagoljuk, pedig az adatok azt mutatják, a világon közel 1,7 millió ember hal meg gombák okozta fertőzésben évente.

Kovács M. Gábor is megerősíti, az éghajlatváltozás befolyással lehet a gombák jelentette veszély fokozódására: „Például a mikotoxintermelő gombák, növénykórokozók elterjedése is megváltozik, ez egy abszolút reális probléma” – magyarázta lapunknak.

Rusznák Gábor / ELTE Dr. Kovács M. Gábor

Tavaly októberben a WHO kiadott egy jelentést a mikózisokról, az emberre veszélyes, fertőző gombákról, ezen a listán nem szerepel a Cordyceps. A szakértő szerint ez így is van: „A jelenlegi tudásunk szerint az, hogy a Cordyceps humán fertőzést okozzon, elképzelhetetlen. Ennek a gombának a stratégiája annyira speciális, kár tőle félni, nem jelent valós veszélyt az emberre”.

Újra kellene írni pár tankönyvet, ha ez valóban megtörténne.

A WHO sem véletlenül írt a gombákról

A The Last of Us korábban már taglalt első perceiben az egyik szereplő járványügyi szakértőként arról is szót ejt, nem egy vírus lesz az, ami kipusztítja majd az emberiséget, hanem nagy eséllyel egy gomba – így megágyazva a sorozat alaptézisének. Kovács M. Gábor szerint ez mindenképp túlzás, nem is lehet egyértelműen kijelenteni ilyesmit, de azt hangsúlyozza, a gombák jelentette veszélyeket jelenleg egyáltalán nem kezeljük a helyén.

A gombákról nem kellene megfeledkezni, mint kockázati tényezőkről, mindenféle szempontból, a baktériumokhoz, vírusokhoz hasonlóan észben kellene tartani őket. Azt is mondhatnám, hogy a téma nem forog úgy, olyan mértékben a közbeszédben, ahogy annak kellene. Fontos, hogy a vírusok, paraziták, baktériumok okozta humán fertőzéseket érintő kutatások mellett jelentőségüknek megfelelő arányában a gombák jelentette problémák megoldására, megelőzésére is költsünk. Nem véletlenül írt ezerről is a WHO

– meséli.

Létezik karmolással, harapással terjedő gombafertőzés, de van rosszabb

Nem a The Last of Us sajátossága, hogy a gombafertőzést harapással, karmolással terjedő pandémiaként mutatja meg a nézőinek, ami persze leginkább a zombifilmek hatása miatt van, de a való életben is léteznek ilyen típusú fertőzések. A Sporothrix brasiliensis egy úgynevezett dimorf gomba, mely fonalas formában és egysejtű, élesztő formában is létezhet. A betegséget többek között fertőzött macskák terjesztik emberre, harapásukkal, karmolásukkal.

Úgy tűnik, egy feljövőben lévő patogénről beszélünk: a legtöbb esetet Dél-Amerikából írják le. Ez egy talajlakó gomba, mint egyébként sok, akár humán fertőzésre képes gomba. Hogy ez később miként kerül az emberbe, az érdekes: itt olyan eshetőség is fennáll, hogy állatról kerül emberbe. De bizonyos értelemben ijesztőbb, ha harapás sem kell, elég, ha belélegezzük egy fertőzésre képes gomba spóráit, és ha épp olyan állapotban vagyunk, mondjuk nincs rendben az immunrendszerünk, a tüdőn keresztül a véráramba jutva okoz egy belső szerveket érintő fertőzést.

Pozitív vagy negatív jövő vár ránk a gombákkal?

A gombák nagyon sok lehetőséget biztosítanak, sok dologra használhatók és használják is őket, emellett számos kiaknázatlan lehetőséget rejtenek. Nem csak az általánosan ismert felhasználási (például hatóanyagtermelés, étkezés, biotechnológiai és ipari alkalmazások) területeken – meséli nekünk a professzor: „Az utóbbi időben nagyon felkapottak a gombákkal kapcsolatban az anyagfejlesztések, kompozit anyagfejlesztések. Akkor beszélünk erről, mikor a gombák a hifáikkal átszőnek egy anyagot, és létre tud jönni egy jellegzetes, egyedi tulajdonságokkal bíró, természetes anyag, amit sok dologra használhatunk”.

Vannak országok, ahol már elérhetők az úgynevezett élő koporsók, amiket gombahifák alkotnak, és a temetést követően elkezdik lebontani az elhunyt testét is. Ezek a típusú koporsók nagyon könnyűek, és egy hét is elegendő ahhoz, hogy a hifák koporsóformára nőjenek. Amint a koporsó talajvízzel érintkezik, a gombák aktiválódnak, és segítik a lebomlást.

Kovács M. Gábor szerint abból a szempontból is szerencsés a The Last of Us körüli figyelem, mert rávilágít a gombák érdekes, rengeteg lehetőséget is jelentő világára, fontosságára. Erről a világról, benne az ízeltlábúakat fertőző gombákról is szól Merlin Sheldrake Az élet szövedéke – Miként építik fel világunkat és hatnak ránk a gombák című könyve.

Dr. Kovács M. Gábor

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Biológiai Intézetének professzora, és részben az ELKH ATK Növényvédelmi Intézet kutatója. Egyetemi évei óta kutatja a gombákat, a József Attila Tudományegyetemen (ma SZTE) szerzett biológus diplomát majd doktori fokozatot. Három év állatokkal kapcsolatos virológiai kutatások után tért vissza gombákhoz, és került majdnem 20 éve az ELTÉ-re, habilitációját és MTA doktori címét már itt szerezte. Kutatásai főként a gombák, elsősorban a növényasszociált sokféleségére és lehetséges szerepeire irányulnak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik