Zalatnay Sarolta a Borsnak adott interjút. Arról beszélt, hogy mióta DR BRS-sel együtt dolgoznak és újra többet forog a neve a médiában (például a Sztárban Sztár leszek!-es fellépése miatt is), sok-sok férfi írt neki szerelmes üzenetet.
Hogy őszinte legyek, mindenre számítottam, miután két hónappal ezelőtt megjelent a DR BRS-sel közösen újragondolt Várlak még című dalom, de arra nem, hogy férfiak tömege kezd el nekem újra udvarolni. Bevallom, hízelgő a sok megkeresés, de közben azt vettem észre, hogy már nem azt érzem a soraikat olvasva, mint korábban. Nyilván jólesik és hízelgő ez a fajta figyelem, de olyan régóta kerestem már a szerelmet, hogy közben elszaladt az idő, és szép lassan ez a fajta vágy átalakult, lecsitult bennem.
Zalatnay azt mondja, ma már csak mosolyog az ilyen típusú üzeneteken, ő inkább barátot keresne maga mellé.
Sokkal többre értékelnék egy olyan férfit magam mellett, aki egy barátra, egy szövetségesre, egy társra vágyik és ezeket látja meg bennem. Érzelmekből köszönöm szépen, kijutott nekem elég, de ahogy a példa mutatja, az örök szerelem elkerült és talán nem véletlenül alakult így az életem. Tulajdonképpen hetvennégy évesen egy kapcsolatba nem is kellenek a nagy lángolások és a mindent elsöprő érzelmek. Ezeknél mind fontosabb a nyugalom, a megértés, a támasz és a feltétlen elfogadás.
Az énekesnő azt mondja nem készül a nyugdíjra, de rossz az, hogy egyedül tölti az estéit: „Egyszerűen csak jólesne néha főzni valakinek úgy, hogy fintorgás nélkül meg is eszi, vagy csak egymásra figyelve átbeszélni a nap eseményeit, olyan öregesen”.
Kimondom, ahogy van: azt a férfit, barátot keresem, aki fogja majd a kezem a végóráimon, vagy aki azt szeretné, ha én állnék ott mellette a búcsú perceiben. Tudom, hogy ez drámaian hangzik, de ha a korombeli, egyedülálló emberek magukba néznek, biztos vagyok benne, hogy tudják miről beszélek.
