Hetekkel ezelőtt szembejött velem egy horror-videojáték részlete a Facebook Watch-részlegének böngészése közben. A felvételen a játékos egy kék, ijesztően hosszú végtagokkal rendelkező, cápafogú, eszelős tekintetű, plüssnek látszó figura elől menekült, a kamerával szemben ülő lány többször sikoltott is, amikor a karakterével hátra fordulva látta, hogy a megtébolyult szörny, magát egy szűk folyosón átpréselve igyekszik egyre közelebb kerülni hozzá.
Nem sokkal később egy boltban lettem figyelmes a szóban forgó lényt formáló plüssjátékra. Érdeklődésemre az eladó elmondta, hogy a figura meglehetősen jól fogy, elsősorban gyerekeknek vásárolják meg a szüleik. Aztán rövid idő alatt harmadszor is találkoztam a szörnyeteggel: egy kisfiú sétált el mellettem az utcán egy felnőtt társaságában, a nyakába kötve lógott a kék plüss.
A közösségi oldalakon szintén újra és újra belefutottam a cápafogú kékségbe, augusztus elején Gáspár Laci hatéves kisfia is Huggy Wuggy-feliratos, kék plüss-szörnyet ábrázoló tortával ünnepelte a születésnapját, majd egy édesanya kétségbeesett bejegyzését olvastam a Facebookon, aki arról írt, hogy a kisiskolás fia a Huggy Wuggy megszállottja lett, nagyon vágyik egy plüssre, ő viszont még attól is tiltja, hogy a számára rémisztő figuráról beszéljen vagy lerajzolja. A poszt alatt több szülő reakciója is az volt, hogy az édesanya túlreagálja a helyzetet, de akadtak olyanok, akik maguk is arról számoltak be, hogy igyekeznek távol tartani a gyerekeiket Huggy Wuggy-tól, főleg, miután megtudták, honnan is származik a karakter.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Horror a játékgyárban
A Huggy Wuggy egy tavaly októberben megjelent, alig fél óra alatt kijátszható Poppy Playtime nevű indie horror-videojáték gonosz szereplője, aki elől menekülnie kell a játékosnak, majd végül meg is kell ölnie: egy dobozzal kell fejbe vágnia. Miután megsérül, a fémhíd is leszakad a gyilkolni vágyó karakter alatt, aki így vértócsákat hagyva maga után zuhan a mélybe.
A játék (amiből jövőre a harmadik fejezet érkezik) egy Playtime Co. nevű (fikciós) vállalat játékgyárában játszódik, ami évtizedeken át virágzott, miután egy Elliot Ludwig nevű férfi megnyitotta a ’30-as években. A cég több népszerű játékot is piacra dobott, emellett létezett egy programjuk, melyben árva gyerekeket támogattak.
Az alkalmazottak egy napon nyomtalanul eltűntek, közel tíz évig senki sem tudott semmit arról, mi történt a gyárban. A videojáték főszereplője egy ismeretlen hős, aki korábban maga is a vállalatnál dolgozott. A történet szerint a játékos azután tér vissza a gyárba, hogy kézhez kap egy (egyébként több helyesírási hibát is tartalmazó) levelet, melynek szerzője arra kéri, keresse meg a „virágot”, továbbá emlékezteti, hogy a vállalat dolgozói nem tűntek el, még mindig a gyár falai között vannak. A névtelen illető mindössze egy pipacsot hagyott aláírásként az irománya alatt, illetve mellékelt egy kazettát, amin a Playtime Co. egyik slágertermékének, a Poppy nevű babának a reklámvideója látható. Ez nem is véletlen, hiszen az angol nyelvű poppy szó magyarul pipacsot (illetve mákot is) jelent.
Egy örök ölelés
A gyár ajtaján belépő főhős már a játék első perceiben találkozik vérbe fagyott játékokkal, illetve a nála jóval magasabb, kényelmetlenül hosszú végtatokkal megáldott Huggy Wuggy-val, ami a történet szerint a Playtime Co. legnépszerűbb játéka volt, és azért készítették, hogy örökké ölelhesse a gyereket. A játékos a kabala kezéből átvesz egy kulcsot, majd egy másik helyiségben kezd ügyködni, mire azonban visszatér az előcsarnokba, Huggy Wuggy-nak már nyoma sincs. Ezt követően kezdődik a barangolás a gyárban, a játékos ismerkedik a vállalat történetével, feladatokat old meg, míg eljut addig a részig, amikor is menekülnie kell a kék játékszörny elől, a fogócskát pedig csak úgy élheti túl, ha megöli a gyilkos karaktert.
Zsonglőrködés a korhatáros besorolással
A Poppy Playtime első fejezete azért is érdekes, mert a számítógépes verziót tavaly ősszel korhatáros besorolás nélkül engedték útjára a készítői. Zach Belanger, a játékot kiadó MOB Games vezérigazgatója szerint a videojátékot nyolc éven felüli gyerekek már játszhatják, ezzel viszont sokan nem értenek egyet. A Poppy Playtime mobilos verziója idén tavasszal készült el, és mind az App Store, mind pedig a Google Play csak tizenkét éven felülieknek ajánlja a játékot, sőt. Utóbbi egy évvel emelte is a korhatárt.
A Common Sense Media nevű, gyerekek technológiai és médiahasználatának vizsgálatára szakosodott nonprofit szervezet tizenkettő pluszos besorolást adott a Poppy Playtime első fejezetének, a szülői visszajelzések szerint viszont tizenöt pluszosra is lehetne emelni az ajánlott korhatárt. Egyesek arról írtak, hogy a játékban túl sok a vér és az erőszak, de olyan is akadt, aki azt állította, a gyerekének pszichológushoz kell járnia amiatt, amit a képernyőn látott.
A folytatás se való gyerekek kezébe
A játék második fejezete májusban jelent meg számítógépekre, és cseppet sem barátságosabb, mint az első rész. Ebben ugyan Huggy Wuggy nem jelenik meg, csak a miniverzióval lehet találkozni, akik viszont szintén agresszívak, ellentétben a figura női, Kissy Missy névre keresztelt pink megfelelőjével. Itt már egy Mommy Long Legs nevű lény tör a játékos életére, a történetben előre haladva pedig egyre felkavaróbb felfedezések követik egymást.
Ezek egyike, hogy a cég árvákat segítő programja valójában gyerekkísérletekről szólt, és valószínű, hogy a gyárban sétáló játékok valaha emberek voltak. Egy feljegyzés szerint a Playtime Co. vezérigazgatója elveszítette egy családtagját, akit mindenáron vissza akart hozni. Patkányokon kezdett kísérletezni, és nem kizárt, hogy embereken folytatta kétségbeesett mutatványát. Az Elliot Ludwig irodájában talált feljegyzés szerint az egyik rágcsálót a 814-es számú kísérlet során két héten át tartották egy meg nem nevezett diétán, majd megölték. A tetemet ezt követően egy hétre pipacsból és tartósítószerből álló zselékeverékbe helyezték, majd megpróbálták újraéleszteni. A teória megmagyarázná, miért véreznek a gyár játékai.
A karakterből végül csak a feje marad meg, amiért egy robotkéz nyúl elő egy sötét lyukból, majd magával is húzza az ismeretlenbe. Az alábbi, illetve a fentebb látható üldözéses jelenetek milliós megtekintéseknél járnak a Youtube-on, a népszerűségi hullámot pedig természetesen a vloggerek is meglovagolták, még szélesebb körben elterjesztve a videojátékot, illetve annak karaktereit is.
Az Egyesült Királyságban több iskola és a rendőrség is figyelmeztet
A Poppy Playtime történetét elnézve elsőre különösnek tűnhet, hogy valódi játékgyárak is úgy döntöttek, árusítani kezdik a játék figuráinak plüssmását, a tendencia viszont azt mutatja, a gyerekek ráharaptak ezekre a figurákra, főleg Huggy Wuggy-ra. Amíg Magyarországon valószínűleg több, a plüsst ölelgető kisgyerek nincs is tisztában azzal, mi a kedvenc játékának története, addig az Egyesült Királyságban voltak olyan iskolaigazgatók, akik úgy vélték, figyelmeztetniük kell a szülőket a karakterhez fűződő veszélyekre. Egyikük szerint a gyerekek a játszótéren egy dalocskát énekelnek Huggy Wuggy végzetes öleléséről, ami miatt a rendőrség is figyelmeztetést adott ki a szülők részére, hogy ügyeljenek arra, milyen tartalmakat néz a gyerekük az interneten.
Az igazság ezzel kapcsolatban az, hogy a dalnak semmi köze nincs a Poppy Playtime-ot első kézből kiadó MOB Gameshez. Huggy Wuggy a játékban sosem énekelt, a dalt és a hozzá készült videót is egy TryHardNinja nevű Youtube-felhasználó álmodta meg és töltötte fel az oldalára tavaly novemberben, pár hónapja pedig kommentben igyekezett tisztázni, hogy ő sosem próbálta félrevezetni a kicsiket a videójával, hiszen eleve nem gyerekeknek szóló tartalomként osztotta azt meg – ellentétben több olyan Huggy Wuggy-ról szóló felvétellel, melyekkel állítása szerint a gyerekeknek szánt tartalmak között találkozott a videomegosztót böngészve.
Huggy Wuggy a Poppy Playtime megjelenése óta vírusszerűen terjed az interneten, a közösségi oldalakra viszont nem csak a felnőtt kategóriába sorolt horror-videojáték részletek jutnak el. A gyerekek találkozhattak vele például a Roblox vagy a Minecraft nevű játékok felületein, a megfelelő szűrőprogram nélkül használt videomegosztókon, de arra is volt példa, hogy egy internetes troll teljesen váratlanul, egy mese egyik jelenete után vágta be az éppen támadó Huggy Wuggy-t, halálra rémisztve vele egy kétéves kislányt és az anyját is.
Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, az idei tanévtől működő Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ vezetője emlékeztet, hogy az ilyesfajta tartalmakat leginkább az teszi problematikussá, hogy a karaktereket tulajdonképpen bárki kiragadhatja videojátékokból vagy rajzfilmekből, hogy aztán ijesztő, akár traumatizáló kontextusban mutassa be őket. Ez ellen sokat nem is tehet a szülő, hiszen az eredeti gyártót nem kérheti számon, mivel a tovább gondolt tartalom nem tőlük származik. Ami pedig a szűrőprogramokat illeti, egy bizonyos kor felett a gyerekek ügyesen kijátsszák ezeket, az algoritmusok pedig könnyedén átverhetőek, ha egy aranyos kinézetű vagy nevű karakterrel találkoznak, amiket a trollok végül egy ponton rémisztő figurákként mutathatnak be.
A másik eszköz, amivel megvédhetjük a gyerekeket a tartalmak káros hatásától, az a mediálás. Ez azt jelenti, hogy megpróbálunk közvetíteni a gyerek és a veszélyes tartalom között, segítve a befogadását, hogy kevésbé hasson rá mondjuk ijesztően.
Érdemes előre felkészíteni a gyerekeket, és megbeszélni velük, hogy miként fognak kalandozni az interneten, hogy ne kattintsanak bizonyos dolgokra, de ez egy végeláthatatlan dolog, hiszen ahogyan a szülő védekezni próbál, a támadófelület is erősödik, ez egy folyamatos verseny – mondja a szakértő.
Mit tehetnek a szülők?
Ami viszont magát a Huggy Wuggy plüsst illeti, Jármi Éva szerint túlzás eltiltani tőle a gyerekeket. Úgy véli, ez ahhoz hasonlóan rossz stratégia, mint cenzúrázva mesélni olyan történeteket a kicsiknek, mint a Hófehérke és a hét törpe, vagy éppen a Piroska és a farkas, amik esetében a szülők minden olyan kifejezést mellőznek mesemondás közben, ami arra utalhatna, hogy egy karakter bántani akarja, esetleg meg is akarja ölni a másik szereplőt.
Mint mondja, a gyerek tiltása például a Huggy Wuggy lerajzolásától nem vezet valódi eredményre. Hiszen attól, hogy nem veti papírra, a fejében még ott lesz a gondolata. Véleménye szerint egy rajz még önmagában nem ad okot aggodalomra, akkor érdemes segítséget kérni, ha más körülmények is arra utalnak, hogy a gyerek szorong, vagy éppen agresszívvá válik a viselkedése.
Hosszú végtagok és éles fogak ide vagy oda, a gyerekek láthatóan hódolnak a Huggy Wuggy-őrületnek, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen mindig akad egy aktuális trend, ami lázban tartja a fogyasztói társadalmat. Jármi Éva figyelmeztet, hogy gyakran éppen a szülők azok, akik olyan karakterek neveivel fémjelzett termékeket vásárolnak meg a gyerekeiknek, amelyekért valójában ők rajonganak, a kicsik pedig nem is ismerik azokat (például Star Wars, vagy Rick és Morty-logóval díszített holmik), ennek következtében nem csoda, ha a társaikat követve ők is rögtön akarják, ami éppen divatos.
Éppen ezért mondja, hogy a Huggy Wuggy esetében sem érdemes különbséget tenni, hogy egy horror-videojáték szereplőjét, vagy éppen a Baby Sharkot akarja magának a gyerek egy külső nyomás hatására. Fel lehet viszont használni a szituációt arra, hogy megbeszéljük vele, ami első látásra ijesztőnek tűnik, az talán valójában nem is rejt magában veszélyt, vagy éppen fordítva: ami bizalmat kelt, az is lehet veszélyes.
A szakértő szerint az, hogy mit találunk rémisztőnek, evolúciósan van belénk kódolva. Tartunk például az olyan, veszélyes állatokhoz köthető ismertetőjegyektől, mint az éles fog vagy a gonosz tekintet, a gyerekek viszont hamar megtanulják, hogy bizonyos jelenségeket valójában nem követ veszély, sérülés vagy fájdalom, ebből kifolyólag elveszítik a félelemkeltő jellegüket. Ilyenkor az ösztönt felülírhatja a hozzátanult asszociációs tartalom.
A szakértő leszögezi, hogy egy olyan világban, ahol a gyerekek egy pandémia utóhatásaitól szenvednek, nem oszt, nem szoroz, hogy van-e otthon Huggy Wuggy plüssfigurájuk, mivel azonban minden gyereknek más az érzelmi szenzitivitása, érdemes figyelni, hogyan reagálnak bizonyos ingerekre, és ennek megfelelően nem túlpárnázni a környezetüket, de nem is elárasztani őket olyan dolgokkal, amelyek megterhelhetik a lelküket.
A magyar gyerekek is imádják
Amíg bizonyos vegyesboltok polcairól hónapok óta integetnek a különböző színű és méretű Huggy Wuggy plüssfigurák, addig Magyarország egyik legnagyobb játékforgalmazójánál, a REGIO JÁTÉKNÁL úgy tűnt, nem árulják a népszerű szörnyet – legalábbis a webshopban nem volt nyoma a figurának, pedig ha a keresőmotorba beírjuk a „Huggy” szócskát, felugranak más vásárlók korábbi keresései: „Huggy Wuggy plüss” vagy „Huggy Wuggy tolltartó”.
A téma kapcsán felkerestük a vállalatot. Gyaraki Dávid, a REGIO JÁTÉK marketingvezetője elmondta, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a REGIO is behozta a Huggy Wuggy plüsst, de a webáruházban máris készlethiány alakult ki belőle.
Sok esetben egy gyermek egészen mást lát, egészen másként értelmez egy adott karaktert. Például lehet, hogy ami a felnőttek számára ijesztő vagy félelmetes dolgokkal társul, az a gyerek számára egy szerethető, mosolygós plüss. Így van ez Huggy Wuggy esetében is, akit a gyerekek nagyon kedvelnek és keresnek is, ezért mi beszereztük, de jelen pillanatban webáruházunkban már készlethiány alakult ki.
A marketingvezető a karakter horror vonatkozásával kapcsolatban hozzátette, a szülőket mindig arra bátorítják, hogy bármilyen játék megvásárlása előtt tájékozódjanak, hiszen fontos, hogy a gyerekek az életkoruknak megfelelő játékokkal játszanak.
