Hamarosan megjelenik Henry Kettner Gyengeségeim – Az ember a filter mögött címmel írt könyve, amiben az influenszer többi között arról ír, milyen tapasztalatai vannak prostituáltakkal. „Ilyen téren mindenképpen konzervatív vagyok. El is ítélem azokat, akik pénzt adnak a szexért és sajnálom is azokat, akik ebből kénytelenek megélni. Ennek ellenére kétszer is fizettem prostituáltnak, ha nem is szexért” – írja.
Az egyik ilyen alkalom Máltán esett meg vele. Egy esti buli alkalmával beinvitálták egy kuplerájba, ahol odament hozzá egy lány.
Feltöltött száj, szilikon mellek – minden, ami sosem hozna izgalomba. Bekísért egy függönnyel elkerített helyiségbe. Életemben először szobára mentem – egy prostituálttal. Mindketten ruhában voltunk. Rajta munkaruha: melltartó, csipkés bugyi. Rajtam semmi ilyesmi. Erotikus táncot járt körülöttem, de a maradék gátak nem oldódtak tovább, sőt. Úgy ittam a vodkát tisztán, mint a szomjazó a vizet, és – mekkora ötlet! – miközben táncolt, én elkezdtem mesélni a legelső barátnőmről. Angolul, hogy értse. Kétszáz euróért. Én fizettem.
A másik eset Görögországban történt, ahol annyira berúgott, hogy egy ponton meztelenül futkározott az egyébként üres faluban. Aztán valahogy visszakerültek rá a ruhái, majd a társaságával elindultak egy szórakozóhelyre.
Már a beléptetés gyanús volt: elhúztak egy kis kukucskálót, két szem jól megnézett minket, és tulajdonosuk csak az alapos vizslatás után engedett be. Ott már nekünk nem volt szükségünk hasonló alapos vizsgálódásra, rögtön leesett, hogy egy kupiban járunk. Korrektek voltak, az elején közölték a tarifát is. Mit nekem, egyszer élünk, háromszáz euró – részegen – nem a világ. Finom hely volt, rendes, nagy ággyal, jakuzzis zuhanyzóval. Levetkőztem meztelenre – aznap ez bennem volt, beálltam a zuhanyzóba, folyattam magamra a vizet, és belekezdtem egy beszélgetésbe a lány családjáról. Utána megtörölköztem, felöltöztem, fizettem és kijöttem. Soha nem fizettem még ennyit egy forró zuhanyért.
