Egy indiai férfi egy gazdag földesúr fiának adta ki magát, majd elherdálta az „öröksége” egy részét – az ügyből 40 éven át tartó pereskedés lett, amelynek részleteiről nemrég számolt be a BBC.
1977 februárjában, a vizsgái második napja után, iskolából hazajövet eltűnt egy tinédzser fiú a kelet-indiai Bihár államban. Kanéja Sing az egyetlen fia volt egy befolyásos és gazdag zamindárnak, azaz földesúrnak. A család bejelentette az eltűnését. A fiú megtalálására irányuló erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak, emiatt az idős apa depresszióba esett, idővel alternatív megoldásokat keresett – így talált rá egy sámánra, aki azt mondta neki: a fia él és hamarosan visszajön.
1981 szeptemberében a fiú lakhelyétől mindössze 15 kilométerre bukkant fel egy húszas évei elején járó fiatal férfi. Énekes koldusként élt, és a helyieknek azt mesélte, hogy Murgavan egyik prominens személyének fia. Ez az a falu, ahonnan az eltűnt fiú is származott.
A hír eljutott az apához, Kámésvör Singhez, aki úgy döntött, meglátogatja a koldust. Pár szomszédja is elkísérte, akik azt mondták Singnek, hogy a férfi valóban a fia.
A szemem gyenge és nem látom rendesen őt. De ha azt mondjátok, hogy a fiam, akkor elhiszem
– mondta a rendőrségi feljegyzések szerint az apa.
Négy nappal később jutott el a hír a fiú anyjához, Ramsáki Dévihez, aki egyik lányával éppen az állam fővárosában, Patnában tartózkodott. Visszasiettek a falujukba, és a nő, miután meglátta a fiatal férfit, kijelentette, hogy ez nem az ő fia. A gyerekének ugyanis volt egy vágásnyom a feje bal oldalán, ami férfi arcáról hiányzott, ráadásul a koldus nem ismerte fel az egykori tanárát. Csakhogy az apa ekkor már teljesen meg volt győződve arról, hogy a férfi az eltűnt fiuk.
Még csak óvadék ellenében volt szabadlábon, amikor több személyazonosság-lopást is elkövetett. Például más nevében iratkozott be az egyetemre, megházasodott, családot alapított. Hamis személyazonosságot használva fizetett adót, így szavazott, így lett fegyvertartási engedélye, és örökösi szerepében adott el Sing földjéből 37 hektárt.
Sing lányának kérését, hogy adjon DNS-mintát – ezáltal kiderülhetne, hogy valóban testvérek-e –, mindvégig határozottan elutasította. Az eredeti személyazonosságát pedig „kivégezte”: hamisított halotti anyakönyvi kivonatot állíttatott ki a valódi születési nevére. Ez a bírósági eljárás jól jellemzi az indiai igazságszolgáltatást, a BBC arról ír, hogy
A férfi magát Kanéja Dzsinek nevezte, a bíróság szerint azonban az eredeti neve Dájánánd Goszáin, és egy, Murgavantól körülbelül 100 kilométerre található faluból származik. Negyven év pereskedés után hét év börtönre ítélték.
A „fiú”
Dájánánd Goszáin előélete meglehetősen zavaros, már a születési dátuma sem egyértelmű. A középiskolai bizonyítványa szerint 1966. februári, személyi igazolványa szerint viszont 1960. februári születésű, a szavazáshoz szükséges okmányában ugyanakkor 1965-ös évszám szerepel. Egy negyedik dokumentum szerint 2009-ben 45 éves volt, vagyis 1964-ben született. Goszáin a családja szerint egyébként 62 éves, vagyis a személyijén szerepelhet a helyes dátum.
Ami szinte biztosra vehető, hogy egy paraszt négy fia közül a legfiatalabb; énekes koldusként hagyta ott otthonát 1981-ben. Megházasodott, de a nő nem sokkal később elhagyta és újraházasodott. Gyerekük nem született. Miután Sing hazavitte, egy évvel később összeházasította Goszáint egy, a saját földbirtokos kasztjából származó nővel. Egyetemre is járatta, egy helyi főiskolán angolból, politikából és filozófiából szerzett diplomát.
Goszáinnek két fia és három lánya született.
Sing halála után ő örökölte az apa csaknem százéves, kétszintes kastélyának a felét (a másik felét Sing családjának egy másik része kapta meg). A tizenhat szobás házban három generáció élt együtt. Goszáin idősebb fia, Gótám Kumár a BBC riporterének azt mesélte, hogy otthon sosem volt téma a személyazonossággal való visszaélés:
Ő az apánk. Ha a nagyapánk elfogadta őt a fiának, akkor kik vagyunk mi, hogy ezt megkérdőjelezzük? Hogy lehetnék bizalmatlan az apámmal szemben?
A bíróságon Goszáintól megkérdezte a bíró, hogy hol volt az eltűnése négy évében, mire azt válaszolta, hogy egy szent ember szomszédos államban található ásramjában (spirituális menedékhelyén), de ezt egyetlen tanúval sem tudta alátámasztani. Aztán már arról is beszélt, hogy ő soha nem állította, hogy ő az elveszett fiú, Sing csak „elfogadta a fiának és hazavitte”.
Senkit sem vertem át, én Kanéja vagyok.
Az apa
Az elmúlt 40 év során a – főként felső kasztbeliek által lakott – 1500 fős Murgavanban meg is feledkeztek már az eltűnt fiú esetéről.
Az egyik rokon, Gopál Sing (amúgy a legfelsőbb bíróságon dolgozó jogász), azt mondta a bíróságon, hogy az eltűnt fiú „félénk és barátságos” volt, együtt játszottak, nőttek fel. Amikor „megtalálták”, mindenkinek feltűnt, hogy egyáltalán nem hasonlít a tizenhat évesen eltűnt Kanéja Singre.
De az apja ragaszkodott hozzá, hogy ő az elveszett fia. Szóval, mit tehettünk volna?
Kámésvör Sing, a befolyásos földesúr 1991-ben hunyt el. Két házasságból hét lánya és legkisebbként egy fia született, ő volt a kedvence és a természetes örököse. Érdekes módon az évtizedekig tartó perben soha nem ment el a bíróságra megvédeni Goszáint.
A bíróság
A pert négy évtizeden át több mint egy tucat bíró tárgyalta. Végül az elsőfokú bíróság idén februártól 44 napon át, szünetnap nélkül tárgyalta, majd hozott a végén ítéletet. A bíró bűnösnek találta Goszáint, döntését pedig helybenhagyta a fellebbviteli bíróság: hét év börtönt szabtak ki a férfire. A bíróság a védelem mind a hét tanúját megbízhatatlannak nyilvánította.
Csakhogy a hamisított okirat tele volt ellentmondásokkal: így például 2014 májusára volt dátumozva, miközben az állt benne, hogy Goszáin 1982 januárjában halt meg. A bíróság szerint az irat azért készült el 32 évvel később, hogy
Kanéja lehessen belőle – ehhez azonban »meg kellett ölnie« Goszáint
– mondta a bíró. A helyi nyilvántartásokban természetesen nem találni arra bizonyítékot, hogy Goszáin meghalt volna. A tisztségviselők szerint a halotti anyakönyvi kivonat nyilvánvalóan hamis, ilyen iratokhoz nagyon könnyű hozzájutni Indiában.
A döntő bizonyíték az volt, hogy a férfi nem volt hajlandó DNS-mintát adni. Erre 2014-ben szólította fel először az ügyészség.
Nincs szükség más bizonyítékokra. A vádlott tudja, hogy egy DNS-teszt feltárná a hamis állítását
– mondta ki a bíróság azzal kiegészítve: valójában a vádlottnak kellett volna bebizonyítania, hogy hamisak a vele szemben felhozott állítások.
A bíróság szerint Goszáinnak több murgavani is segíthetett, hogy az apa és a családja az eltűnt fiúként azonosíthassa. Ők vehettek azokból a földekből, amit Goszáin eladott Sing örökségéből. Az 1995-ben elhunyt anya összeesküvésről beszélt, szerinte a férje rossz egészségi állapotát és a gyenge látását használták ki a csalók.
A per után rengeteg kérdés maradt. Mi lesz azokkal a Sing-földekkel, amiket Goszáin eladott? Visszaveszik és elosztják a földesúr lányai között? Mi lesz Goszáin hamis személyazonosságaival?
