Zoltán Erika a Mokka stúdiójába látogatott el, ahol Orosz Barbara és Pachmann Péter arról kérdezgették, milyen kapcsolata van a kutyákkal. Kiderült, hogy gyerekkorában nagyon fél tőlük, de azóta sem jött rá az okára, hogy miért. Az interjúban aztán arról is beszámolt, hogy az évek során jó néhány kutyája volt, akiket családjával közösen gondoztak.
Anyukám mindig azt mondta, hogy hihetetlen nagy szerencséje van velem, mert nagyon jó kislány voltam, nem voltam hisztis, nem voltak problémák, mindig mindent meg tudtunk beszélni. De ha valahol meghallottam, hogy ugat egy kutya, akkor egy pánikszerű kis hiszti kitört rajtam, hogy »vegyél fel!« vagy »menjünk innen!« vagy »menjünk át az utca túloldalára, és ott ne sétáljunk el!« Megmagyarázhatatlan volt egyébként, mert tényleg nem volt semmi konkrét problémám velük. Hét nyolc éves koromban elég súlyos lehettem, hogy az anyukámnak nem volt olyan egyszerű felemelni, és ezt egy nagyon komoly svéd csavarral oldotta meg
– mondta, majd elmesélte, hogy kapott egy chau chau fajtájú kutyát, akit annyira megszeretett, hogy elmúlt a szorongása.
