Fel lehet készülni lelkileg egy túlélőshow-ra?
Teljesen esélytelen. A verseny előtt tréningeztem magam, hogy ha meglátok a sarokban egy pókot, ne bántsam, hanem elfogadjam, hogy ott van. Arra, amire a dzsungelben vár, nem is lehet felkészülni, a nézők sosem fogják megérteni, min mentünk keresztül igazán. Az adásokat nézve tűnhet úgy, hogy csak lézengtünk egész nap, pedig a túlélésért küzdöttünk. Éheztünk, nem volt hol aludnunk, napokig vizes ruhában, vizes homokban ültünk, ha éppen esett az eső. Sokszor mosdóba se tudtunk elmenni, emiatt nem ettünk annyit, nehogy beinduljon az anyagcserénk.
Gáspár Evelin nyilatkozta, mennyire megviselte a higiénia hiánya a menzesze idején. Téged mi viselt meg a legjobban?
Nekem pont az első napon jött meg, és fogalmam sem volt, hogyan csinálom végig. Viszont valahogy kénytelenek voltunk megoldani: mindannyian segítettük egymást, beosztottuk a tamponokat, amiket magunkkal vittünk. A játékban versenyző nőknek két típusa volt: valaki szinte végig menstruált, másoknak viszont többször nem jött meg vagy késett a kint töltött idő alatt. Traumatizált környezetről van szó, nem ehhez szoktunk, ez pedig megviseli a szervezetet. Én a játék után öt hónapig nem menstruáltam, nyolc fogam lyukadt ki attól, hogy nem mostam őket, az egyik ki is tört. Egy idő után az egyik ruhadarabommal és szénnel mostam a fogam. Egy fésű is jól jött volna, de szerencsére feltaláltam magam: egy kagylóval fésültem a hajam, ami egyébként a játék végére teljesen lenőtt és ősz lett.
Az ősz hajszálakon kívül mit hoztál még haza?
Poszttraumás stresszel jöttem haza, másfél hónapig nem léptem ki a lakásból, olyan mély depresszióba kerültem. Nem találtam önmagam, nem akartam a párommal, a barátaimmal találkozni, senkit sem akartam látni. A korábbi széria szereplői szerint egy évbe telik, mire teljesen kiheverem lelkileg ezt az élményt. Az RTL Klub felkészített minket, hogy nagyon kemény játék lesz, ezt mi vállaltuk be, és tudtuk, hogy nem lesz könnyű.
Ez nem kamu, nem egy megrendezett műsor, úgy távoztam onnan, mint egy katona. Koncentrációs tábornak hívtuk egymás között a helyet, mert alig kaptunk ételt, és azért a pár falatért is meg kellett küzdenünk egymással. Emellett folyamatosan feladatokat kellett teljesítenünk, ráadásul végig a társaid ellen harcolsz.
Nagyon kemény pszichológiai hatása van, főleg, ha átéléssel játszol. A műsor felénél már úgy éreztem, mintha fél éve ott élnék, teljesen elfelejtettem az otthoni életem, nem emlékeztem anyukám arcára, azt sem tudtam, én ki vagyok. Közben pedig tudod, hogy vár otthon egy nyugodt környezet, ahová visszamehetsz a játék után, de ott még teljesítened kell. Ebbe a kettősségbe bele lehet bolondulni.
Bánod, hogy jelentkeztél?
Nem, mert minden ilyen kaland egy tapasztalás. Kíváncsi voltam, mik a határaim és mennyire vagyok erős. Ha lenne egy évad, ahova visszahívják a korábbi szériák játékosait, részt vennék, csak fizikailag jobban felkészülnék rá. Célorientált vagyok: nyerni mentem és az sem érdekelt, ha hazudnom kell, taktikáznom kell vagy áldozatokat kell hoznom.
Harmincezer követőd van az Instagramon, ahol érthető okokból máshogy nézel ki, mint a játékban. Nem zavart, hogy a nézők szó szerint egy másik arcodat látják?
Számomra fontos a külsőm, szerintem ez látszik is. Nem mindegy, mit viselek, hogy néz ki a hajam, a sminkem – azt gondolom, hogy egy nőnek ezek legyenek is fontosak. Amikor nekivágtam a Survivornek, tisztában voltam vele, hogy az egész ország smink nélkül lát majd, ezért egyáltalán nem érdekelt. Ha akkor a külsőségekkel foglalkozom, a játékom rovására ment volna, és csak gyengít. A versenyben nem volt tükör, amikor először megláttam magam, egy teljesen más ember köszönt vissza rám. Az Instagramon sem érdekel túlzottan a külsőm, mivel inspirációs oldalként tekintek rá, és arra használom, hogy megmutassam a követőimnek, milyen ruhákat vadásztam a turkálókban, vagy éppen mit veszek fel – szeretem bátorítani őket, hogy merjenek kicsit bátrabban öltözködni. Nem foglalkozom azzal, hogy mennyire nézek ki jól egy képen, most például egy smink nélküli fotót posztoltam magamról. Ti írtátok meg, hogy mennyire másképpen nézek ki a Survivorben, illetve az Instagramon, de engem ez egyszerűen nem foglalkoztatott – a cikk alatti hozzászólásokból döbbentem rá, hogy nemcsak a kommentelőknek, de nektek is igazatok volt, teljesen máshogy nézek ki.
Pedig a saját platformodon többször is felhoztad, mennyire bánt a cikk megjelenése.
Valójában az zavart, ahogy szidtak utána. A Survivor egy túlélőshow, ahol szélsőséges körülmények között kell eltöltenünk heteket: hosszú ideig nem aludtam, ez pedig nyilvánvalóan megviseli a külsőmet is. A tévét nézve én is látom, hogy egy olyan nő vagyok, aki hetek óta nem fürdött, nem mosott hajat. Számítottam rá, hogy másképp nézek majd ki, mint a hétköznapokban, de erre a gyűlöletáradatra nem készültem fel. Undorítónak, ocsmánynak, görénynek neveztek, ami nonszensz. Nagyon bántott, hogy vadidegen emberek magukból kikelve ilyen üzenetekkel és hozzászólásokkal bombáznak – ki az, akit ez nem viselne meg?
Megosztó karakter vagy. Reagálsz az üzenetekre és a hozzászólásokra? Moderálod a saját platformod?
A cikketek után kétezren követtek be az Instagramon, ebből én azt szűrtem le, hogy az embereket sokkal jobban érdekli a rondaságom, mint az, hogyan teljesítek a játékban. Szerencsére az egyik adás után rengeteg pozitív üzenetet kaptam, azóta nem nagyon foglalkozom a negatív kommentekkel. Az intelligens, építő kritikát elfogadom, beszélgetek az illetővel az adott témáról, de a rosszindulatú hozzászólásokat azonnal törlöm, az ilyen tartalmú üzeneteket küldőket pedig tiltom.
Egyébként gyakran olvasok kommenteket a cikkek alatt, és az a tapasztalatom, hogy az emberek elképesztően rosszindulatúak ebben az országban.
Most a saját bőrömön tapasztalom azt, amit eddig csak külső szemlélőként figyeltem – mit ne mondjak, elég kegyetlen.
Pedig ez együtt jár a hírnévvel. Vágysz ennél is nagyobb ismertségre?
Ezen még gondolkodnom kell, mert nem biztos, hogy elviselném a rengeteg negativitást, ami az elmúlt időszakban áradt felém. Csak annyit szeretnék, hogy ha kritikával illetnek valakit, akkor azt intelligens módon tegyék. Nem kell káromkodni, nem kell csúnya szavakat használni. Jó lenne, ha kicsit értelmesebben fejeznék ki magukat az emberek az interneten, mert ez tarthatatlan állapot.
Kommentelni szoktál?
Néha, de arra figyelek, hogy intelligens humor legyen és ne legyen bántó. Ha fontos társadalmi témáról van szó, előfordul, hogy hozzászólok, hátha segítek vele változást elérni.
Több tízezer követővel van egy saját platformod, amivel ezt akár meg is teheted. Mennyire tartod fontosnak influenszerként, hogy megszólalj közéleti vagy társadalmi kérdésekben?
Nem szeretem az influenszer szót, mert az én olvasatomban azt jelenti, hogy az adott személy márkákat reklámoz, véleményt formál, véleményvezér. Én egyik se vagyok, és nem is akarok az lenni. Sokan mondják, hogy nekem felelősséget kellene vállalnom másokért, de azt gondolom, mindenkinek van anyukája, apukája, szabad gondolkodása és saját közege, tanuljon abból. Miért tanuljanak tőlem? Ha kérdeznek, válaszolok, segítek, de nem kell száz százalékban csak rám hallgatni, ne én legyek már az, aki beleadja az emberek szájába a szót, és megmondja, mit gondoljanak.
Nem szeretnék ennyire beleállni témákba és véleményt formálni. Egyszerű gyulai lány vagyok, falusi környezetben nőttem fel, egyáltalán nem vágyom erre a fajta figyelemre. Számos celebünk van, aki igényli ezt a figyelmet, szeret szerepelni és olykor megalázni magát.
Én más típus vagyok, szeretem a művészeteket, a zenét, porcelánokat gyűjtök, rengeteg minden érdekel, és ha valaki szeretne ebből táplálkozni, az megteheti, de én akarom senki gondolkodásmódját megformálni. Szabad gondolkodású emberként én is magamnak gyűjtöm az információkat, aztán eldöntöm, hogy miről mit gondolok.
A cikketek megjelenése óta rájöttem, hogy felelősséget kell vállalnom, hogy senkinek az önbecsülése ne sérüljön, így minden képhez odaírom, ha retusálom, és azt is odaírom, hogy melyik programmal tettem színesebbé a képet, hogy lássák az emberek, hogy nem pont a valós képet mutatom most, de ugyanakkor arra is figyelek, hogy egyre kevesebbszer használjam ezeket a programokat.
Mindenről van a véleményed?
Igen, szerintem egy olvasott embernek mindenről van véleménye, de néha okosabb csendben maradni, mint ezt hangoztatni. Szerintem a közéleti-politikai témákat az ember a barátaival megbeszélheti, de nyilvánosan felesleges firtatni, mert nagyon gyorsan változik a világ, ezzel arányosan a véleményünk is folyamatosan változhat egyes témákban.
Meddig lehet fenntartani ennyi követő figyelmét párbeszéd kezdeményezése nélkül?
Szerintem, ha valaki ügyes, megtalálja a saját rétegét, és ha megelégszik bizonyos számú követővel, akkor nem kell semmit sem csinálnia. Nekem nem célom, hogy minél többen kövessenek. Ha többen lesznek, örülök neki, de ha nem, akkor is ugyanannyira boldog vagyok, és élem az életem. Én csak azokat követem, akiket ismerek személyesen és kedvelek, meg persze néhány márkát. Ez azért fontos számomra, mert nem szeretnék senkiről sem előítéleteket alkotni. Számos alkalommal előfordult velem, hogy egy társaságban valakinek az az első reakciója, hogy „te jó ég, ez mit keres itt?” Aztán beszélgetünk, a végén pedig azt mondja: „jé, te normális vagy, neked semmi bajod nincsen!”. Miért ne lennék normális? Mert képeket töltök fel az Instagramra?
Amiatt lehetnek előítéletesek az emberek, mert sok esetben a filterezett és retusált fotók mögött nem feltétlenül van olyan tartalom, ami alapján releváns véleményt alkothatnának az adott személyről. Hol húzod meg a határt a filterekben és a retusálásban?
Szeretek a fényekkel játszani. Egy jól beállított kép megfelelő fényekkel nem igényel retust. De az én oldalam, ahogy mondtam, inspirációs jelleggel működik, azt soha nem hirdettem, hogy itt minden természetes, és te is legyél az. Mindenki retusál, filterezi a képeit – amiért megszólnak a kommentelők, de érdekes módon, ha nem szerkesztek meg egy fotót, azt a kutya se lájkolja be. Most akkor semmi se jó? Innentől kezdve nem az influenszert kell hibáztatni, hanem a közönséget. Szerintem becsülendő, hogy rajtam nincsen megcsinálva semmi, sminkelek a fotóimon. Lehetek szép anélkül is, hogy fel van töltve az arcom, meg van műtve az orrom, de mivel nem vagyok és nem is tudok mindig a legjobb formámban lenni, ez van: sminkelni fogok továbbra is.
