Danielle Witt és a párja, Ben Rockey-Harris régóta szerettek volna elköltözni. Bár tudták, hogy jelenleg szinte lehetetlen megfizethető áron ingatlanhoz jutni, folyamatosan próbálkoztak, és közben olyan jeleneteknek voltak tanúi, amikor a vevőjelöltek kis híján összeverekedtek egy eladásra kínált házban.
Ezért aztán, amikor rábukkantak egy barátságos áron kínált házra a marylandi Cottage Cityben, nem messze Washington D.C.-től, két kézzel kaptak a lehetőség után. A vásárlás másnapján tudták meg, hogy azt a házat vették meg, melyben Az ördögűző című horrorfilmet ihlető események zajlottak. Történetükről az NPR közszolgálati rádiónak meséltek.
Danielle Witt azt mondja, természetesen nem az ismeretlenbe ugrottak fejest. Rengeteg dolognak nézett utána, mielőtt aláírták a szerződést, még azt a céget is lenyomozta, amelyik a hátsó teraszt építette, ellenőrizte az engedélyeket, és úgy találta, a háznak nincsenek rejtett hibái.
Az üzlet megkötése után, Witt azonnal rákeresett a városra. Rocky-Harris azt mondja, csak arra kapta fel a fejét, hogy a barátnője a számítógép előtt ülve sikítozik. Danielle Witt azt tudta meg, hogy az új házukban játszódtak le annak idején azok az események, melyek az Ördögűző című horrort ihlették.
Cottage Citiyben, 1949-ben egy 14 éves fiút állítólag megszállt egy démon. A beszámolók szerint a ház szobáiban iszonyúan lehűlt a levegő, bútorok borultak fel minden ok nélkül, ezért papot hívtak, aki ördögűzést hajtott végre. Évtizedekkel később egy William Peter Blatty nevű egyetemista hallott a sztoriról, és írt belőle egy regényt. Két évvel később, 1973-ban mozikba került a könyvet feldolgozó, legendás horrorfilm.
Witt és Rockey-Harris addig nem is sejtették, hogy film valós eseményeken alapul. A nő nevetve meséli, az első gondolata az volt, hogy ez a jelenlegi piaci körülmények között is alaposan megtépázza majd az új otthonuk értékét. Próbált kiskaput találni, amivel esetleg visszatáncolhattak volna az üzlettől, de nem volt rá lehetőségük.
Ha már így járt, Witt tovább kutatott a témában, és arra jutott, hogy nincs ok az aggodalomra:
A démonok nem helyekhez, hanem emberekhez kapcsolódnak.
Witt elismeri, kissé nevetséges ilyesmit kimondani, de megnyugtatja, hogy a kutatásai során feltárt információkból az derül ki, hogy a démonok nem ragaszkodnak házakhoz, így egy nekik ugyanannyi esélyük van egy démon megjelenéséra, mint a világ bármelyik háztulajdonosának.
Rockey-Harris is igyekszik inkább a történet jó oldalált nézni. Már eltervezte, hogy a halloweenre szerez magának egy katolikus papa jelmezt, és kirak egy hangszórót a kertbe, melyből folyamatosan Az ördögűző zenéje hallatszik majd.
