Quentin Tarantino csak tizenkét éves volt, amikor megfogadta, sosem fogja támogatna anyját anyagilag, ha befut a filmiparban. A rendező a minap a The Moment nevű podcastműsorban járt, ahol Brian Koppelmannal beszélgetett a gyerekkori élményeiről. Elmesélte, hogy gyerekként nem figyelt az iskolában, helyette folyamatosan forgatókönyvötleteken agyalt, és történeteket írt órák alatt is. Az anyja pedig folyamatosan azzal nyaggatta, hogy hagyja abba az írást és figyeljen a suliban.
Azt hitték, hogy én így lázadok, hogy a tanulás helyett történeteket írtam. Anyámat mindig nagyon zavarta, hogy nem foglalkoztat a suli, állandóan szidott miatta. Aztán az egyik nyaggatás közepén szarkasztikus hangon hozzátette, hogy a »kis írói karrieremnek befellegzett«
– mondta, majd azzal folytatta, hogy megmondta anyjának, hogy ha így gondolja, akkor nem kap majd házat, sem Cadilac autót, mert nem hitt benne. Koppelman megkérdezte, betartotta-e az ígéretét, mire Tarantino rávágta, hogy igen, csak egyetlen alkalommal segítette anyagilag anyját, de nem kapott sem házat, sem pedig új autót.
A mondandónknak következményei vannak, főleg, amikor a gyerekeddel foglalkozol. Emlékezz rá, hogy ha szarkasztikus megjegyzéseid vannak valamire, ami fontos a gyerekednek, az rosszul fog esni neki
