Tóth Gabi énekesnő a csalad.hu-ra írt egy bejegyzést Játszótéri játszmák címmel, melyben több dologra is kitért, az egyik az volt, hogy a játszótéren, ahová lányával járnak, az egyik anyukával meglehetősen rossz a viszonya – legalábbis az írásból erre lehet következtetni.
Van az az anyuka, aki látványosan utál. Mármint engem. Ezért amikor megjelenünk az ő territóriumán, teátrálisan ignorál, nehogy már elhiggyem magam. Szinte szemmel ver, de ami a nagyobb baj, Hannit is, és amikor az ő gyereke közeledik hozzánk, rászól, hogy ne jöjjön ide. Egy kétszer kétméteres homokozóban viszonylag nehéz távolságot tartani, ezért még mindig sűrű szemforgatások közepette elrángatja a gyereket,j ó esetben nem rángatja, hanem valamilyen mondvacsinált indokkal arrébb tessékeli. Ami ilyenkor a legjobban megvisel, hogy lehet látni, amikor kettő vagy több gyerek van: a kisebbek még ösztönösen, kedvesen, az eredendő jó szándékkal közelednek, a nagyobbak már a szülői mintát követve úgy, ahogy anya elvárja.
Sőt, lányát már atrocitás is érte a homokozóban:
Egy nagyobb gyerek a múltkor – szeretném hinni, hogy nem kifejezetten gonoszságból, inkább csak viccesnek gondolván – megijesztette Hannit, úgy, hogy a kezével félelmetes karmokat imitálva, ijesztő hangon elkezdte mondani a lányomnak, hogy ő a farkas és meg fogja enni. Sikerült, Hanni megijedt, sírni kezdett és az anyukája (aki végignézte az egész jelenetet) nem szólt rá. Lefagytam… nyilván azonnal elkezdtem vigasztalni a lányomat, és közben próbáltam megérteni, hogy vajon miért nem szól rá egy szülő a gyerekére egy ilyen helyzetben. Nem sikerült megértenem. Engem nem így neveltek.
