Apám háromszor vitt minket moziba egy héten. Hazajött a melóból, megkérdezte, néznénk-e valamit, mi meg üvöltve rohantunk, hogy persze. Láttam a Rambo – Első vért és csomó mást is. Volt egy nyár, mikor anyám reggel kirakott a mozi előtt, mintha az lenne a gyerekmegőrző – akkoriban más világ volt. Végignéztem aznap mindent, a Poltergeist – Kopogó szellemet is, mielőtt hatkor jött értem. A filmek iránti szerelem végül hobbiszínészetbe fordult át, aminek örültek a szüleim. Legalább nem a kábeltévét néztem reggeltől estig, a kanapén ülve. De sok idő volt, mire ez kifizetődött
– emlékezett vissza Pedro Pascal a gyerekkorára az Augustman magazinnak egy 2019-es nagyinterjúban. Tudni kell, hogy a színész nem tősgyökeres amerikai, szülei Chiléből menekültek Amerikába, mikor Augusto Pinochet átvette a hatalmat a dél-amerikai országban. A Pinochet elleni szervezkedések idején a Pascal família sebesült polgárokat bújtatott, ám végül odáig fajult az üldöztetésük, hogy menedékkérelmet kellett benyújtaniuk a venezuelai nagykövetségen. Dániába, majd a texasi San Antonióba küldték őket – utóbbi helyen le is telepedtek, itt nőtt fel a színész.
Elmondása szerint a színészi pályához való hozzáállása a rajongásból úgy vált véresen komollyá, hogy mélyebben elkezdte vizsgálni, mitől működik egy történet, milyen elemei vannak a jó színészi játéknak, és nem utolsósorban olyan munkákat is muszáj volt kapnia, melyekkel ki tudta fizetni a számláit. Sosem kételkedett abban, hogy valamikor elérkezik a nagy áttörés.
Nála rémesen lassan jött el: sorozatszerepekben, reklámfilmekben tűnt fel fiatalkorában, miközben a New York Egyetemen színészetet tanult.
Többször is előfordult, hogy majdnem hajléktalanná vált, lakott airBnB-ben is, mert nem volt pénze másfajta lakhatásra. Hogy mennyire epizodista volt az amerikai filmgyártásban, jól érzékelteti, hogy az alapvetően tiniszériának minősülő Buffy, a vámpírok rémében csak egyetlen epizódban tűnt fel, ahogy az Esküdt ellenségek című sorozatban is alig pár perces monológjai voltak a képernyőn. Nem kevés színházi darabban készült a pályára, szerinte a heti nyolcszori színpadra állás az edzéshez hasonlítható, mert mindig újabb és újabb tulajdonságokat fedezhet fel a színész magában.
Évekkel később, sok-sok kopogtatás után, 2014-ben a Trónok harca egyik főszereplőjévé vált harminckilenc évesen, így megnyitva maga előtt az álomgyár kapuit. Azt nem tudja eldönteni, hogy a siker, mely érte jött, a véletlennek, a szerencsének vagy saját tehetségének volt köszönhető.
Ingázom az indokok között. Véletlenszerűnek tűnhet, ami szerintem ijesztő is lehet sokaknak. De én ebben az egész véletlenben látok egy kis értelmet is. Ha mindvégig kitartasz, hogy neked igenis ez a dolgod itt a Földön, akkor megnöveled az esélyét annak, hogy egyszer tényleg megtalál a siker.
Ennél persze komplexebb módon került az HBO látókörébe, akik legyártották a sorozatot: fiatal kollégáját mentorálta, aki jelentkezett a széria egyik szereplőválogatására. Pascalnak ez meghozta a kedvét, készített magáról egy videófelvételt, amit elküldött egyik közeli barátjának, Sarah Paulsonnak. Ez sem volt véletlen, mert a színésznő legjobb barátnője Amanda Peet, aki a sorozat forgatásáért felelős David Benioff felesége. Pascal megkapta Oberyn Martell karakterét, szerinte főleg saját arcberendezése miatt, amely „rosszfiú-szerepekre ítéltetett”.
A Star Wars-rajongók szívében
Miután a Trónok harca lehetőségként kifutott – pontosabban nem volt több szerepe Oberynként –, Pascalt bombázták a különféle szerepekkel, csak itt már nem színházi darabokról vagy epizodista figurákról szóltak a megkeresések, hanem a legmagasabb szintű munkákról. A Netflix Narcos című sorozatában komoly szerepet bíztak rá, ahogy a Kingsman: Az aranykörben is. Ezt követően a szereplőgárdában nagyon erős Határok mentén című filmben Ben Affleck és Oscar Isaac oldalán játszhatott, hogy eljussunk 2019-ig, amikor megtalálta őt élete szerepe.
Jon Favreau a Disney támogatásával útjára indította a Mandaloriant, ami egy, a Star Wars világában játszódó történetet mesél el. Főhőse egy fémpáncélzatot viselő szótlan fejvadász, aki maszkját sohasem veszi le, és látszólag a vadnyugat összes mítoszát megtestesíti.
Nagyon titokzatos módon indult minden: kaptam egy hívást, hogy Jon Favreau és egy producer, Dave Filoni találkozni akarnak velem valami Star Wars-dolog kapcsán. Ennyit tudtam. Amikor elmentem Jonhoz, bevittek egy szobába, a falakon pedig a sorozat teljes története ki volt plakátolva illusztrációkkal. Egy Star Wars-sztorit láttam egyetlen fő karakterrel és a kis Bébi Yodával. Ugyanazon a napon kameratesztre is elvittek, a fejemre tették a sisakot, amit a karakterem visel majd.
A titoktartás közepette csak egyetlen egy dologban volt biztos a színész, hogy a kicsi és zöld figurától az emberek elvesztik majd az eszüket. Pascal egy interjúban úgy emlékezett vissza az első napokra, hogy amikor először megpillantotta Bébi Yodát, tudta, szenzáció lesz belőle. Épp ugyanilyen hihetetlennek tartja a munkát és az energiát, melyet a sorozat jelmezeibe, kellékeibe, bábjaiba tesz a forgatócsoport.
A Mandalorianben látott Din Djarin nevű karaktere már csak azért is érdekes színészi szempontból, mert az alapvető színészi készségeit, mint például az arcmimikát, nem tudja segítségül hívni. Emiatt a testbeszédén kezdett fejleszteni, ily módon a színházi éveihez utazott vissza gondolatban, hogy a nonverbális kommunikációja legminimálisabb eszköztárát mutathassa meg a sorozat nézőinek.
Egy ideje pedig Magyarországon
Pascal a The Unbearable Weight of Massive Talent című produkcióban vállalt szerepet idén, melynek egy részét hazánkban forgatják. Ez okból tartózkodott Budapesten Nicolas Cage is, ám a chilei-amerikai színész hosszabb távon is itt maradt – igaz, saját akaratán kívül. Szeptemberben készített vele közös képet a Parlament előtt egyik rajongója, akinek a színész elmesélte, hogy a határzár miatt nem tud kiutazni Magyarországról (de vélhetően a forgatás sem ért véget még).
Legutóbb az amerikai Entertainment Weekly magazin címlapjára került fel, a fotókat a Danubius Hotel Gellértben készítette egy profi stáb. A hotel dolgozóinak elmondása szerint a színész november elejétől lakik náluk a stábjával együtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szóval, ha összefutnátok valahol Pascallal, legalább integessetek neki, mert egy igazán színes alakja a mostani Hollywoodnak, aki nagy eséllyel hosszú évekig a köztudatban lesz még munkáinak és személyiségének köszönhetően – annak ellenére, hogy a színészet iránti rajongása csak nagyon későn lett kifizetődő számára.
