Tóth Vera legutóbbi Instagram-posztja kimondottan hosszúra sikeredett, legfőképp azért, mert összefoglalta, mi mindenért tud hálás lenni 2020 kapcsán – annak ellenére, hogy szerinte az év leginkább a „szívatásra” volt jó.
Év végére: Sokan kívánnak jobb új évet. Másnak talán tudok ilyet kívánni, de magamnak nem, mert úgy érzem, annak ellenére, hogy a lehető legtöbbféleképpen szívatott 2020, hálás vagyok: a megpróbáltatásoknak, az egoletöréseknek, a visszavonulásnak, a sötét, szorongó estéknek, mert tudom, hogy a sötétséget fény váltja, aztán megint a sötétség. Ez az élet.
Úgy folytatta:
Van egy nyugodt, gyöngéd, társam, aki már csak a puszta nézésével tanít. Remélem nem un meg, ha már nem lesz ennyire ránctalan és puha a bőröm és megfakul a hamvasság, ugyanis örökre tervezek vele, nem csak erre az életre: az összesre. Megtanulhattam tőle a kétkezi munka szépségét és hogy az mennyire kiegészíti a szellemi munkát. Voltam pincérnő, takarító, gondnok, mosogató, kukta, közben maradtam, amilyen vagyok, mert a körülmények már nem tudnak megváltoztatni.
Kitért a családmodellek kérdéskörére is:
Más: a család az család és erről mit gondolok és miért nem szólalok meg, amikor porondon van az ügy és miért nem rajzolok pálcikaembereket a kezemre, vagy nem cserélek profilképet? Mert szerintem nem ezek a kifejezőeszközök sarkallnak majd másokat megértésre, inkább a mélyre merülés, a témával kapcsolatban született indulatmentes gondolatok érnek valamit és az EMPÁTIA. Szerintem, ahol szeretnek, törődnek veled, ahol békében lehajthatod a fejed, ahol nyugodtan szerethetsz, ahol nem kell félned, ahol otthonod érzed, ott a családod. Mindegy, hogy kivel élsz, hogy ő véred e, vagy sem, hogy milyen nemű, korú. Ha szeretet van, minden van és ez törvény ide, vagy oda, így lesz. A világ sokszínű. Nem lehet ezt csak úgy kiradírozni. Viszont erőszakosan sem lehet megértetni. Mindig minden oldalon van jó és rossz, vitathatatlan. Megvizsgálom, kezelem. Ennyi közöm van a politikához, még mielőtt kivéreztetnek a kommentelők. Hallottam egy mondatot a liberalizmusról, mely szó most mumusként szerepel a szótárunkban: »Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de kész vagyok meghalni azért, hogy mondhasd«. Szép. Élni, élni hagyni, segíteni, megérteni egymást erőszakmentesen. Ebben a filozófiában talán a világ sem lenne annyira agresszív, mint most. Szeretném, ha békés lenne. Csak ennyit kérek 2021-re.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
