Képzeld el, hogy a szüleid elküldenek egy iskolába, ahol verbálisan, mentálisan és fizikailag is bántalmaznak, majd lehúzol húsz évet úgy, hogy a nap huszonnégy órájában kamerák előtt élsz, emiatt pedig gyakorlatilag folyamatosan egy álarcot viselsz, és elváltoztatott hangon beszélsz, hogy tartsd a látszatot, amit elvárnak tőled.
Vagy legalábbis soha nem mutatta, hogy nagyobb problémái lennének. Erről szól a most megjelent, őt bemutató dokumentumfilm, a The Real Story of Paris Hilton | This Is Paris, ami után valószínűleg sokakban indul meg valami egészen fura, sajnálattal és szánalommal teli érzés, vagy szólal meg a lelkiismeret-furdalás, pláne ha valaha is rosszat mondott vagy gondolt Hiltonról.
Elég sok celebes nagyinterjún, könyvön és dokumentumfilmen vagyok túl, magas az ingerküszöböm, és van gyakorlatom, nem szoktam elérzékenyülni a meghatónak szánt részeknél, Paris Hilton dokuján viszont bekönnyeztem, dühös lettem és szomorú.
Poszttraumás stressz, rémálmok, bizalomproblémák
Mi jut eszedbe Paris Hiltonról? A rózsaszín és a szőke? Esetleg a csillámpor, a giccs, a csivavák meg mondjuk az, hogy pár éve – az a pár év valójában úgy 15–20 év – még Lindsay Lohannel, Britney Spearsszel és Nicole Richie-vel bulizta magát szanaszét? Nyilván ezek, hisz Paris Hilton ennyit mutatott magából. Már a kétezres évek elején is abból élt, hogy ő Paris Hilton, az elmúlt tíz évben pedig felépített erre egy teljes imidzset és márkát, vagyis embertelen mennyiségű termékre nyomta rá a nevét.
Ő a celebek alfája – az ómegánál még nem tartunk –, gyakorlatilag az első influenszer, de mintha egy kicsit eljárt volna felette az idő. Instagramon csak tizenegypár millióan követik, ami nyilván nagy szám, viszont ahhoz képest, hogy az ő hátán felkapaszkodott Kim Kardashiannak több mint tízszer ennyi követője van, az a tizenkét és fél millió követő már egészen kevésnek tűnik.
Paris Hilton viszonylag sok szempontból olyan, mint egy élő Barbie. Instagramján erősen rá is játszik a dologra azzal, hogy minden posztja abszurd módon csillog és unikornisok veszik körül.
Mindenféle gúny nélkül: úgy, mint egy NBA-s kosaras. Húga, Nicky Hilton is úgy fogalmaz a dokuban, hogy mindig is ő volt a lányos lány, nővére pedig a fiús alkat, aki fiúsan is öltözködött, fiús dolgokat játszott.
Ezt is egészen meglepő volt látni, azt meg pláne, hogy Paris Hilton valójában egy nagyon fáradt roncs. Nyilván minden celebről, aki abból él, hogy ő valaki, és emiatt állandóan utazik és folyamatosan fotózzák őt, tudjuk, hogy ez az élet nem az az élet, amit feltétlenül irigyelni kéne, de Hilton dokujában ez valahogy tényleg nagyon szembetűnő. És tényleg nagyon szomorú.
Paris Hilton tizenhat éves kora óta szenved álmatlanságban, elmondása szerint azóta van egy visszatérő rémálma, ami miatt retteg lefeküdni és elaludni. Ebben az álomban éjszaka a szobájában megtámadja őt két idegen, akik kirángatják az ágyából és elrabolják. Először beszélt erről, és arról is, hogy ez valójában nemcsak egy álom, mert több mint húsz évvel ezelőtt meg is történt vele.
Úgy fogalmazott, hogy az anyja szerette volna, ha Hiltonként viselkedik, ő viszont Paris akart lenni. Így amikor tinédzserként elkezdett bulizni, és egyre többször került a Page Six címlapjára, a szüleinek elege lett, és elküldték őt Utah-ba a Provo Canyon Iskolába, ami gyakorlatilag egy „javítótábor”. Az elküldés abból állt, hogy az iskolából két ember az éjszaka kellős közepén megjelent és erőszakkal elrángatta Hiltont, akit előzőleg semmibe nem avattak be, így azt hitte, elrabolják, és csak annyit látott, hogy a szülei csendben végignézik az egészet. Másnap reggel húgának is csak annyit mondtak, hogy a nővére elment egy bentlakásos iskolába.
A doku forgatása alatt Hilton többeket is felkeresett és megszólaltatott azok közül, akikkel együtt volt ebben az intézményben. Ők is hasonló élményekről számoltak be, poszttraumás stresszről, rémálmokról és későbbi bizalomproblémákról. Már, aki képes volt beszélni arról, hogy mi történt vele, mert akadt, akinek most, több mint húsz évvel később is nehezére esett. Hilton a velük folytatott beszélgetés után azt mondta:
Nem akarom, hogy bárki valaha is úgy érezze magát, ahogyan mi.
Az iskolában – ami inkább hasonlított egy kiképzőtárborra – Hiltont verbálisan, mentálisan, de többször fizikailag is bántalmazták. Próbált megszökni, de elkapták és megverték. Hozzá hasonlóan társai is kínzásokról számoltak be, illetve arról, hogy napi szinten gyógyszerezték őket. Hilton egy idő után nem vette be a gyógyszereket, de miután ezt észrevették, magánzárkába tették őt, pont mint egy börtönben.
Összesen tizenegy hónapot töltött el a Provo Canyonben, ahonnan tizennyolc évesen került ki. Szüleinek nem beszélt az ott történtekről, anyjának a mostani dokumentumfilm forgatása alatt mondta el a kamerák előtt, hogy mit élt át azon a helyen, ahova ők küldték. Azt, hogy mindeddig erről nem beszélt, Hilton több dologgal is indokolta – az egyik az, hogy szinte szó szerint beléjük verték ott, hogy ezekről nem beszélhetnek senkinek, mondván hogy úgysem hisznek majd nekik, másrészt ő maga is próbálta eltemetni magában azt, hogy mit élt át.
Áldozathibáztatás
Paris Hilton szerint a szexvideója sem készült volna el, ha szülei nem küldik el erre a helyre. Azt mondta, miután kijutott onnan, csupán szeretetre vágyott, emiatt pedig bármit megtett volna. És meg is tett.
2004-ben került nyilvánosságra a szexvideója, amit 2001-ben akkori pasijával, Rick Salomonnal készítettek. A videó Hilton beleegyezése nélkül került ki, a beleegyezése nélkül láthatta és láthatja azóta is mindenki. Akkoriban tényleg az egész világ rajta nevetett és gúnyolódott, hetekig, hónapokig, sőt évekig visszatérő téma volt a 1 night in Paris címet kapott videó.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azt mondta, azóta legalább öt olyan kapcsolata is volt, aminek fizikai bántalmazás lett a vége, a dokuban több régi, összetört MacBookot is mutatott, amit exei tettek tönkre, dobtak le a földre vagy vágtak hozzá. A forgatás idején Aleksz Novakoviccsal járt, a dokuban az ő veszekedésüket is végignézhettük, aminek az lett a vége, hogy a férfit a biztonságiakkal vezettette ki Hilton a 2019-es belgiumi tomorrowlandes fellépése előtt.
A Varietynek azt nyilatkozta, hogy miután a doku rendezője, Alexandra Dean és a producerek megmutatták neki a vágott verziót, rengeteg olyan dolog volt benne, amiről azt gondolta, nem láthatja senki, ki kell vágni. „De miután beszéltem a producerekkel, és elmagyarázták, miért fontos ezeket mind benne hagyni, úgy voltam vele, hogy igazuk van, ez az igazság. Ez vagyok én. Ezt is meg kell mutatnom a világnak, nemcsak azt a személyt, amit én találtam ki, és aki nem is én vagyok” – mondta Hilton, aki a dokuban ezt úgy foglalta össze:
Olyan az életem, mint egy rajzfilm.
Ettől függetlenül azonban nem hagyja abba azt az életet, amit felépített, nem fog máshogy viselkedni, és a videóin vagy a megjelenésein továbbra sem használja majd igazi hangját, Paris Hilton továbbra is azt a Paris Hiltont mutatja majd, akit kiröhögött a South Park. Legalábbis addig biztosan, amíg nem éri el az egymilliárd dolláros célt, amit kitűzött maga elé.
Kiemelt kép: YouTube
